AikiMag

Az Aikido Magazin

Az aikido-mester: van, aki megérdemli

2013. augusztus 16. 10:19 - Csák Gergely

Nemrég odalépett hozzám egy srác a Szeráj nevű gyrososnál és azt kérdezte: - Te vagy az az aikido mester, ugye?

Köpni-nyelni sem tudtam, némi habozás után azt mondtam, hogy valóban aikidózom, de hogy mester lennék...

Mindenesetre kiderült, hogy a srác az interneten keresett aikido-edzéseket és megtalált engem is. Mindebből látszik, mekkora felelőssége van mindenkinek, aki aikido-oktatásra adja a fejét: egy videó, vagy egy weboldal alapján bárkiből könnyedén "aikido-mester" lehet.


Később aztán hosszasan gondolkodtam azon, vajon hány embert nevezhetnék Magyarországon aikido-mesternek, hányan fogadnák el boldogan és hányan nevetnének fel a "mester" kifejezésen.

Hiszen az aikido egy olyan harcművészet, amiben sosem érzheted azt, hogy mindent tudsz, mindent befejeztél, minden mozdulatoddal meg vagy elégedve. A tökéletességet keressük, de sokan sosem érhetjük el.

(A videót azért linkeltem be, mert számomra - ismét egy személyes sztori - Magyarországon az egyik aikido-mester: Szeltner Zsolt. Az utóbbi pár napban pedig két videóval is megörvendeztetett bennünket, a másodikat is ideteszem.)

 

 

Szólj hozzá!

Versengés nélküli fejlődés

2013. augusztus 15. 10:00 - ZalaváriNoémi

"A keikó szó (szó szerinti fordításban: "ősi módon gondolkodni") azt jelenti, hogy közvetlenül és intuitíven érzékeljük az előttünk álló utat. Ez egészen addig lehetetlen, amíg meg nem szabadulunk versengő szellemünktől, amíg mások irányításának vágyán túl nem jutunk. A hagyományos japán kardvívóiskolában a tanulónak meg volt tiltva, hogy a dódzsón vagy az adott harcművészeti ágon kívül küzdelembe keveredjenek, egészen addig, amíg a legmagasabb bizonyítványt meg nem szerezték. Ennek részben az volt az oka, hogy ne keltsék az iskola alacsonyabb oktatási szintjét, és hogy a tanítványok külső akadályok és versengések nélküli fejlődését lehetővé tegyék.

Az Aikido elsődleges céljai megtiltják a versengést, s még annak gondolatát is. A versengő elme megakadályozza a tökéletesedést. A versenyhez olyan szabályok szükségesek, melyek szavatolják a résztvevők biztonságát, ám mindez egy magasabb rendű valóságot rombol le, mely a tökéletes éberségen alapul. A budó sosem válhat sporttá. A kellő tisztelethez éberség kell, tudatában kell lennünk a társunk előtt fennálló összes lehetőségnek, amikor támadni készülünk. Nyugodtnak, ám mégis tökéletesen tudatosnak kell lennünk. A fizikai kötöttségtől, s így a siker vagy sikertelenség összes képzetétől meg kell szabadulnunk."

_MG_0731.jpg

Mi történik ha sietünk?


"Létezik egy történet egy fiatal kardvívóról, aki Banzo mestertől akart tanulni. E szavakkal közelítette meg a mestert: "Édesapám idős, s nemsokára vissza kell térnem, hogy ápolhassam; mennyi időbe telik, hogy a kard mesterévé váljak?" "Tíz évbe" - mondta Banzo. A fiatalember meghökkent, s más szavakkal is feltette a kérdést: "Kérlek, érts meg. Hajlandó vagyok éjt nappallá téve tanulni. Mennyi ideig fog tartani?" "Harminc évig" - válaszolta Banzo. "Aki ennyire siet, az nagyon lassan fog fejlődni.""

Forrás: William Gleason: Az Aikido spirituális gyökerei

Szólj hozzá!

"Egyáltalán nem szabad társadra nézned"

2013. augusztus 13. 10:00 - ZalaváriNoémi

"A japán kardvívás hatása az Aikidóra a legfontosabb tényezők közé tartozik, mely az Aikidót és a dzsúdzsucut elválasztja egymástól. Az Aikidóban nincsenek olyan dobások, mint például a dzsúdóban vagy a dzsúdzsucuban. Az Aikidó vág, ám kard nélkül. Japán történelmét tekintve a zen és a kard elválaszthatatlanok egymástól. Mindkettő óriási hatással volt az Aikidó kifejlődésére.
Takuan "rendíthetetlen bölcsessége" (Fudócsi sinmjóroku) egyértelművé teszi ezt. "Hová irányítsuk az elménket? Ha társunk mozdulataira koncentrálunk, akkor az rabul fogja ejteni az elménket. Ha ellenfelünk kardjára, akkor az ejti rabul. Ha oda koncentrálunk, ahova szúrni szeretnénk, az eredmény ugyanez lesz. Ha pedig arra, hogy kikerüljük a pengét, az eredmény szintén ugyanez marad. Röviden szólva, nem találunk helyet, ahová az elménket irányíthatnánk." O-Szenszei is egyetértett e gondolattal, s a következőt tette hozzá:

Egyáltalán nem szabad társadra nézned. Inkább azt kell gyakorolnod, hogy megérezd az elméjét és a ki-jét. Ha sómennel üt [a fejre mért közvetlen ütés], kardom hegye már a torkán lesz, vagy hátulról vágom le.


Takuan Szensu no Kannon példáját használta, aki nem más, mint a Kegyelem Ezerkarú Istennője, s ezzel fejezte ki a tökéletes szabadságot és a dolgokhoz való kötődés megszűntét. "A test tökéletes szabadsággal kell, hogy mozogjon, az elme pedig e mozdulattól függetlenül." Ez az Aikido célja, ami megjelenik a mudzsusin zen kifejezésben is: az elmének nincs szálláshelye, sem ideiglenes megállója. Megvan benne a fudósin (higgadt, rendíthetetlen elme) és a zansin )töretlen koncentráció), mely fogalmak az Aikido tanításában szerepelnek.
Az Aikidóban a mudzsusin azt jelenti, hogy az egész test és az elme mozdul, mozgás közben és nyugalomban is. Ez a tökéletes stabilitást és a központtal rendelkező mozdulatokat jelenti, társunkkal összhangban, a technikánk sikerességéhez való kötődés nélkül. Az Aikido és a zen közös célja az elme."

 

Aikido_2_by_Diogochewbacca.jpg

 

Forrás: William Gleason: Az Aikido spirituális gyökerei

Szólj hozzá!

Bréking nyúz: Yamada sensei Magyarországra jön!

2013. augusztus 03. 09:51 - Csák Gergely

Újabb sihan lép a magyar tatamikra: Yamada sensei. 

Íme, a meghívó:

"Kedves Aikidoka, 

Sok szeretettel meghívunk téged és edzőtársaidat Yamada Yohimitsu sensei budapesti edzőtáborára. 

Nagy öröm számunkra, hogy Yamada sensei elfogadta meghívásunkat és idén október 22-23-án eljön Budapestre edzőtábort tartani. Yamada sensei O’sensei egyik még élő közvetlen tanítványa, Tamura sensei gyermekkori edzőtársa, jó barátja. Vele edzeni felejthetetlen élmény. 

A kiírást csatoltam. A részleteket pedig -mint pélául: kedvezményes előregisztráció szeptember 10-ig, ajánlott szállás, stb.- megtaláljátok az edzőtáborra készített: http://Yamadasensei.aikido.hu/  honlapunkon. Kérlek, osszátok meg a kiírást a veletek edző aikidokákkal is! 

Mi várható az edzőtáboron? Íme, egy kis kedvcsináló Sensei krakkói edzőtáboráról https://www.youtube.com/watch?v=61v1gj7Fjzc . 

Szeretettel várunk, Találkozzunk a tatamin! 

Üdv:

Megyesi Gábor

HBSE"

Szólj hozzá!

A KI a mindennapi életben

2013. július 31. 10:00 - ZalaváriNoémi

5037_0.jpg"Koichi Tohei könyve segít megértenünk a ki működési elveit, ami elengedhetetlenül szükséges a velünk született energiák kiaknázásához.

Koichi Tohei Sensei 1920-ban született egy japán arisztokrata család fiaként. Beteges gyermek lévén, hogy eléggé megerősödjön, édesapja már gyermekkorában bevezette őt a judo és a zen alapjaiba. Később Ichikukai-ban Dr. Nakamura Tempu irányítása alatt misogi képzésen vett részt.1939-ben találkozott Morihei Ueshiba O-sensei-jel, és némi csodálattal vette tudomásul, hogy judobeli jártassága dacára nem bírt a nála sokkal idősebb emberrel, így, miután megismerkedett az aikido hatékonyságával, hamarosan komoly tanulmányokba kezdett.
Rövid gyakorlás után tényleges katonai szolgálatra hívták be, s évekig Kínában teljesített szolgálatot. Ezalatt tudatosult benne a nyugodt elme valamint a tudat és a test egyesítése, amely jelentős szerepet játszott későbbi gyakorlataiban.
A háborúban mint "szerencsés tiszt" szerzett hírnevet, aki egyetlen emberét sem vesztette el, még a legádázabb küzdelemben sem. A háború után visszatért uchi-deshi-nek O-sensei-hez, majd az aikido világának egyik legerősebb és legbefolyásosabb alakjává vált. O-sensei 1953-ban Hawaii-ba küldte, hogy az Egyesült Államokban megkezdje az aikido oktatását. Az elkövetkező, csaknem egy évtizedben, Tohei Sensei többször járt az USA-ban, ahol több, manapság híres és elismert amerikai aikido oktatót képzett ki. Ez idő alatt az aikidója is jelentősen megváltozott, mivel a magas amerikaiakkal minden szempontból másképp kellett bánnia, mint a kis testalkatú japán tanítványokkal.
 
Tohei-sensei hamarosan elérte az Aikido Hombu irányzatának főinstruktori címét. Ő volt az egyetlen, akinek O-sensei hivatalos oklevéllel a 10. dant adományozta. O-sensei halála után, fia, Kisshomaru Ueshiba-sensei lett a második Aikido Doshu, Tohei-sensei pedig főinstruktor maradt. A következő néhány évben feszültségek alakultak ki a vezető aikido-oktatók között. Tohei-sensei-nek határozott elképzelései voltak az aikido tanításának legjobb módszereiről, amelyek nagyrészt a Dr. Nakamura Tempu által oktatott Test-Tudat egyesítés elvein alapultak. Javasolta ennek a Ki-rendszernek a bevezetését az Aikikai-on belül, de a konzervatívabb vezető oktatók határozottan ellenezték ezt.
1971-ben, még mindig az Aikikai főinstruktoraként, Tohei-sensei megalapította a Ki no Kenkyukai-t, hogy a Ki-t valamint a test és tudat egyesítésének módszerét tanítsa az aikido keretein kívül. Miután pedig a szakadék közte és az Aikikai többi vezetője között túlságosan kiszélesedett, Tohei-sensei lemondott, s 1974-ben megalapította a Shin-shin Toitsu Aikido-t, amelyben a Ki elvekkel összhangban oktatta az aikidot.

2011-ben bekövetkezett haláláig több könyvet írt a Ki- gyakorlati alkalmazásáról, amelyek közül 1996-ban hazánkban is megjelent: "A ki a mindennapi életben" című gyakorlati kézikönyv.

A könyv előszavában Tohei-sensei így ír a KI-ről:
„Biztosan kinevetnénk azt az embert, aki miután egy vagyont örökölt a szüleitől, állandóan kölcsönökért kuncsorogna, mert nem találja a páncélszekrénye kulcsát. Mindenki arra biztatná, hogy ne siránkozzon, keresse csak meg azt a kulcsot, és használja a saját pénzét.
Ez a könyv a ki alapelveit és alkalmazásait magyarázza. A ki elengedhetetlenül szükséges a velünk született energiák kiaknázásához, a ki az előbbi páncélszekrény kulcsa. Ha megértjük a ki működési elveit, eljuthatunk a világmindenség ki-jéhez és használhatjuk azt az energiát, ami mindig is a miénk volt.”"

5038_0.jpg

 

Forrás: A KI a mindennapi életben

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása