Rina Takeda 1991-ben született japán színésznő és Ryukyu Shorin-ryu Karatét űz. Játszot ttöbbek között olyan filmekben, mint a High Kick Girl!, meg a "Karate Girl", meg a "The Ancient Dogoo Girl".

Köszi a Cinknek a találatot.

Nemhogy a laikusok, de még a kezdő aikidósok körében is gyakran felmerül a kérdés, vajon miért írják a dan fokozat mögé különböző formában azt, hogy “Aikikai“?

Niklai Norbert írása a Nanzan Aikido oldalán jelent meg, ebből csak egy kicsit idézünk, aztán olvasd el az egészet ott.

Takanori Kuribayashi 7. dan (Aikikai, Tokió)

Christian Tissier 7° Dan de l’Aïkikaï de Tokyo

A válaszban nincs semmi misztikum, egyszerűen annyit jelent, hogy a dan fokozat kibocsátója a tokiói székhelyű Aikikai, mely az aikido központi szervezete, az Alapító, Ueshiba Morihei örökségének őrzője, gondozója.

Az Aikikai a világ legnagyobb aikido szervezete. 1940-ben alapították, vezetője a mindenkori Doshu (jelenleg Moriteru Ueshiba), az Alapító unokája. Japánban közel 2000 szervezetet tömörít, nemzetközi szinten pedig nagyságrendileg 100 szövetség rendelkezik Hombu elismeréssel.

Az aikikai dan fokozatok kiadásának feltételei természetesen komoly szabályokhoz vannak kötve. Többek közt nem adhat bárki ilyen fokozatot, de a vizsgára jelentkezésnek is számos előfeltétele van.

Az aikikai dan fokozatokat a Doshu adja. Vizsgáztatási joga a Hombu által elismert szervezeteknek (illetve ezek mestereinek saját országukon, vagy szervezetükön belül), a Hombu által delegált shihanoknak, valamint megkötés nélkül néhány nagymesternek van, akik még az Alapítótól  kapták ezt a jogosultságot. A fokozat meglétét minden esetben eredeti japán oklevél és az Aikikai által kiadott tagkönyvben megfelelő bejegyzés bizonyítja.

Folytatás a Nanzan Aikido oldalán.

A Veol.hu-n jelent meg egy cikk, amiben Pál Szilárdot, a Veszprémi Aikido Klub megalapítóját interjúvolták meg. Nem tudunk idézni a cikkből sajnos, de megmutatjuk Pál Szilárdot a Veol.hu képén:

Érdemes a cikket elolvasni, annak ellenére, hogy mindenki szigorú arcot vág a képen.

Rengeteget beszélünk az aikidóról, elvekről, harmóniáról, alkalmazásról, hatékonyságról, életmódról és még sorolhatnám. Kicsit el is koptatjuk ezeket a szavakat a folyamatos ismétlésekkel, úgy gondolom. Ugyanezt éreztem az utóbbi évek edzőtáboraiban: ugyanazokat a köröket futottam, ugyanazokat az ismert gyakorlatokat hajtottam végre, amikről úgy gondoltam, hogy ezek már valamennyire megvannak - hiszen senki nem javított bele. Kopott is az érdeklődésem, az aikidón kívül találtam új kihívásokat, tanulnivalót és ezeket a tapasztalatokat illesztettem be a gyakorlásomba. Bár nem mondhatom el magamról, hogy mindent láttam volna, amit a hazai aikido adhat, bevallom nem láttam nagy különbséget az aikido gyakorlásában, maximum a magyarázatokban. Egészen addig, amíg nem csatlakoztam Németh Ferihez, akin keresztül megismertem Takashi Kuroki senseit. Másodszor voltam az edzőtáborában, és végre megtaláltam azt, amit kerestem.

Fordulópont van az életemben, mely fordulópontok állítólag jók, és általában jó szeleket hoznak. Mikor elkezdtem a Misogi Aiki Dojóba járni, akkor éppen "semmi dolgom" nem volt, és csak az aikidóra tudtam koncentrálni. Nemrégiben az a szerencse ért, hogy újra sikerült elhelyezkednem, és ez elég nagy mértékben átrendezi az eddigi életemet. Nem mintha azelőtt nem dolgoztam volna, de munka mellett még soha nem sportoltam, pláne ilyen intenzíven. S most meg vagyok szeppenve, és keresem a lehetőségeket.

Gondolhatjátok, hogy mit sírok itt, hiszen mindenki dolgozik, sokan gyereket nevelnek, több állásuk van, nehéz helyzetben vannak, és mégis ugyanúgy tudnak az aikidóra koncentrálni, mint azelőtt... De azt látni kell, hogy én nem vagyok ti, és ami nektek könnyű és zökkenőmentes, lehet, hogy nekem nem annyira.

Azt viszont érzem, hogy változik az aikidóhoz való viszonyom. Még mindig nincsen nap, hogy ne gondolnék az aikidóra, vagy ne foglalkoztatna, de az zavar, hogy nem tudok mindig olyan hozzáállással felmenni a tatamira, mint eddig. Elárulom nektek, de azt hiszem ezek után nem titok, hogy nehezen birkózom meg a változásokkal.

Eddig mindig olyanokat olvashattatok tőlem, hogy az aikido így meg úgy szuper, meg az maga az élet, és emeljünk szentélyeket az aikidónak. Most, hogy változnak a dolgok, azt érzem, nem tudok megfelelni ennek a képnek, illetve nem azzal a lendülettel, mellyel korábban.

Bizonyára minden kezdő hasonló lelkesedéssel veti magát bele O-Sensei tanításainak elsajátításába, és ámul-bámul azokon a csodákon, melyek a tatamin történnek, és ez velem sincsen máshogy, és nem is volt. Viszont most, hogy nem mindig tudom prioritásként kezelni, úgy érzem, a kezdeti lendülettel kicsit nagyot markoltam.

Félreértés ne essék, nem sajnáltatni akarom magam, és még csak nem is kezdek kiábrándulni, hanem egyszerűen egyensúlyt kell teremtenem az életemben, melynek szerves része az aikido gyakorlása, de most még nem tudom ebben az egyensúlyi állapotban milyen szerepet kap majd a Yin, és milyet a Yang, és mi a Yin, és mi a Yang.

Lehet, hogy értelmetlen zagyvaságnak tűnik ez az áradat számotokra, de szerintem sokan voltatok, vagytok olyan helyzetben, hogy meg kell találnotok az egyensúlyotokat az életben, mert a változás úgy nyugvópontot hoz. Ennél fogva lehet, hogy mostanában kevesebbet olvashattok majd engem, vagy kevesebbet láthattok közös eseményeken, de a szívemben egyáltalán nem kerül hátrébb az aikidó, maximum formálódik.