Ez a bejegyzés, bár még technikailag még Csák Gergely neve "alatt fut", mégsem az övé. Az AikiMag blog ugyanis új szerzővel gyarapodott, akit hamarosan követnek a többiek. Kedves Olvasók, ismerkedjetek meg Pető Richárddal, akinek első írását most közöljük - nagy büszkeséggel és reménységgel, hogy még sokáig gyarapítani fog Titeket és Bennünket az írásaival.
A szerkesztők
Másodmagammal kilátogattam a Millenárison tartott kínai Holdújév Fesztiválra, amely úgy lett beharangozva, hogy egy kis Távol-Keletet hoznak a szervezők az életünkbe. Ugyan tudom, hogy a Holdújév kínai fogalom, de a fesztivál szinte csak Kínáról és egy icipicit Dél-Kóreáról szólt. Ha már Távol-Kelet én hiányoltam Japánt, Indiát, Bangladesht, Vietnamot, Kambodzsát és még sok-sok nemezetet. Az is igaz viszont, hogy az egész esemény fő támogatója a Magyar Kínai Konzulátus volt.
Nagy harcművészeti fanként engem leginkább a különböző stílusokban beharangozott bemutatók és kupa érdekelt, így megpróbáltam arra fókuszálni ottlétem során. Ezen kívül völtak még kínai és kínainak tűnő, indiai, koreai ajándéktárgyakat, "érdekességeket", teákat árusító standok, kint volt a Mediball is, ami egy tai-chi szerű mozgással összekötött két személyes labdajáték, melyet két ütővel és egy szivacslabdával játszanak. A lényeg, ahogy a tai-chiben a körkörös, lassú mozdulatok és az, hogy minél íveltebben passzolja át a labdát az egyik játékos a másiknak. Talán aikidó edzések kiegészítőjeként is lehetne használni, hiszen az aikidó alapját is a körkörös mozdulatok adják amennyire én tudom.
Egy külön teremben részt lehetett venni különböző előadásokon a kínai protokollal, vagy gazdasággal, kína kutatásával kapcsolatban, ahol dr. Nógrádi György a tévéből leginkább biztonsági szakértőként ismert ELTE professzor kínai gazdaság potenciájával kapcsolatos, nagy érdeklődésre számot tartó előadását is meghallgattam.
Lehetősége volt az odalátogatóknak tai-chi, qigong, kung-fu és hapkido bemutatókat látni és elvileg valamennyit ki is próbálni ezekből, de erre nem nagyon láttam lehetőséget, a hapkidos fakarddal való újságpapír apításon kívül.
A beharangozott Kung-fu kupa csak és kizárólag formagyakorlatokból állt és küzdelem nem képezte részét, amit rögtön gondoltam, mikor láttam, hogy a bemutatók helyszínének betonja csupán egy vörös posztóval volt letakarva.
Azért a tavalyi Chan-Wu Kupáról voltak ismerős arcok, méghozzá a nyíregyházi Spirit SE néhány sportolója, akik remek gyakorlatokat mutattak be a szakmai zsűri előtt és igen előkelő 7.8-7.9-es pontszámokat zsebelhettek be érte.
Alapvetően azt kell mondjam számomra kicsit csalódás volt ez a fesztivál, mert azt hittem sokkal több különlegességet, újdonságot tudhatok meg a Távol-Keletről, vagy akár csak Kínáról, megkóstolhatom tradícionális ételeit, s nem utolsó sorban gyakorló aikidokaként kipróbálhatom a tai-chit, vagy a hapkidot, vagy qigongot és így bővítve eddig megszerzett tudásomat.
Az érdeklődés viszont töretlen volt, ugyanis a hatalmas tömeg -
ami engem túlságosan feszélyezett is - miatt dél körül már alig lehetett megmozdulni a rendezvény helyszínén és az utána érkezőknek hatalmas kígyózó -
nem hiába kínai fesztivál - sorokban kellett kivárniuk a bejutás lehetőségét.
Meglátásom szerint egy-két órás programnak kitűnő volt a Holdújév Fesztivál, de egész napos programnak gyenge.
(Pető Richárd)
