Az interjú előző részét itt olvashatod.

Guillaume Erard: Mindig olyan szavakat használsz, ami nagyon kifejező érzelmi szempontból. Ez fontos része a magyarázataidnak?

Philippe Gouttard: Nagyon is. Vizsgák előtt gyakran beszélgetek a vizsgázókkal, hogy megtudjam, hogy érzik magukat. Fontos számomra, hogy megértsem azoknak a bánatát, akiknek nem sikerült a vizsga. Soha sem szabad megfeledkeznünk arról a rengeteg időről és energiáról, amit belefektettek. Tanítanunk, ítélnünk, jutalmaznunk kell, de ugyanakkor segítenünk kell a tanítványoknak felkelni egy-egy kudarc után. Természetesen fontosak az érzelmek, de némi tapasztalattal megtanuljuk perspektívába helyezni a dolgokat. Amikor Tissier úr kiosztott engem, nem vettem személyesnek. Jobban szeretem, ha lehord, mintha nem mutat érdeklődést felém. Jobban szeretem, ha azt mondja: „Mi a fenét csinálsz?!” Az az igazság, hogy amikor Japánban voltam Yamaguchi úr nem jött oda megnézni. Gyakran erőszakoskodtam a partneremmel, vagy legalábbis nem edzettem jól, így oda kellett jönnie, hogy lehordjon. A tanítványoknak muszáj megbízniuk a mesterükben, de ugyanakkor a mesternek is tolerálnia kell a tanítványok reakcióit. Ez a dolog mindig kétoldalú, a tanárnak mindig el kell fogadnia, ha a tanítványa valaki máshoz megy edzeni, de eközben a tanítványnak is emlékeznie kell arra, hogyha valamit máshogy csinál, mint ahogy a mestere mondja, az amiatt a tudás miatt van, amit az első tanárától kapott.

Guillaume Erard: Sokan azzal a meggyőződéssel kezdik el az aikidót, hogy megtanulják megvédeni magukat; mit gondolsz, miért van ez a paranoia manapság a társadalmunkban?

Philippe Gouttard: Természetesen, ennek az az oka, hogy az emberek nem a helyes kérdést teszik fel maguknak. Továbbá a tanárok hibája is, akik csak a technikát tanítják. Amikor technikát tanítunk, különbséget tanítunk; amit valaki meg tud csinálni, valaki nem. Nem technikát kell tanítanunk, élővé kell tennünk az egészet és a testünkön keresztül bemutatni. Ha csak a harcra összpontosítanánk, miért kellene megtanítanom neked a shihonagét, ha utána megversz? Az a célom, hogy amikor találkozom egy szörnyű alakkal az utcán, a legjobb technikát alkalmazzam rajta, amelyiket oly sok éven át gyakoroltam, azért hogy azt halljam: „Uram, szeretném ezt még egyszer megcsinálni.”

Az az érdekes, hogy félelmet veszel el az emberektől és magabiztosságot adsz nekik. Ez az, amit csinálni akarok az aikidóban, egyszerűen csak eszközt adni az embereknek, hogy megnyissák és kényelmesen érezzék magukat.

Guillaume Erard: Szóval mit gondolsz azokról, akik 30 éven át gyakorolnak és csak az önvédelmet tartják szem előtt?

Philippe Gouttard: Ezek azok az emberek, akik mindig félnek, mert nincs vezetőjük.

Guillaume Erard: A társadalmi nézőpont fontos számodra?

Philippe Gouttard: Nagyon fontos; a tatamin kívül. Beszélhetünk, sírhatunk, ölelhetünk egész éjjel, de másnap reggel 9-kor vissza kell mennünk a tatamira és csinálnunk kell! Ez egy diktatúra, nincsenek érzések, nincs vallás, sem politika. Nincs nemi különbség, a lány csak egy kisebb partner a tatamin, ugyan annyi szenvedést okozok neki, mint egy fickónak, így megérti, hogy mindannyian megérdemeljük, hogy keményen edzünk. Úgy hiszem többet aikidózunk, mint hisszük: akkor is, amikor este együtt iszunk és eszünk egy jót. Ezek után vasárnap reggel a tegnapi kellemetlen fickó nem tűnik olyan rossz alaknak, mint gondoltuk; még jobban hasonlít ránk, csak előző nap még nem értettük.

Guillaume Erard: Mindig a fizikai kimerültség és fájdalom határáig edzel…

Philippe Gouttard: Az aikidóban el kell érnünk azt a határt, amin túl már nem kellene mennünk. Gyakorlás közben ha túlmegyek a partnerem tűréshatárán, akkor megerőltetem, de ha nem jutok el ehhez a határhoz, akkor becsapom őt. Mindig tovább kell mennünk, és amikor már nem tudunk tovább menni, másik utat kell választanunk, hogy továbbjuthassunk.

Guillaume Erard: Zárószónak mit mondanál?

Philippe Gouttard: Adj erőt a másiknak. Ha erősek vagyunk, ez segít másoknak, nem töri össze őket.

Forrás: Guillaume Erard: Interview with Philippe Gouttard, 6th dan Aikikai