Abban a szerencsében volt részem, hogy múlt hét szombaton részt vehettem a HBSE - Harmónia Budo Sport Egyesület - Alkalmazás Technikák című 2 órás edzőtáborán, melyet az egyesület technikai vezetője, a 4 danos Molnár János Sensei tartott a Kinizsi utcai Dojojában.
Megvallom őszintén az újdonságokat nehezen viselem, pláne olyan területen ahol még nincs meg a kellő tapasztalatom és tudásom így kicsit félve vágtam neki a szombat délelőttnek. Miután elvégeztem a szokásos bemelegítést - amit a dojonkban már sikerült elsajátítanom az elmúlt 5 hónap során - nem sokára el is kezdődött az esemény.
Az edzés keret a szokásos "koreográfia" alapján zajlott, edzés előtti elmélyülés, tiszteletadás O Sensei-nek, és az edzés vezetőnek, bemelegítés, majd a végén az edzés végi elmélyülés és tiszteletadás. Mivel azonban a kiírást nem olvastam el megfelelően, ezért fogalmam sem volt, mire számítsak. A bemelegítés különböző csoportosan végzett gurítás és gurulás technikákkal zajlott, melyek közül volt könnyebb és nehezebb is. Alapvetően azt kell mondjam, hogy a technikákat addigra sikerült valamelyest megszoknom, mire véget értek és egy másikat kezdtünk.
Mikor már úgy éreztem jöjjön a következő bemelegítő ukemi, akkor jött az atemi meg a "zsordánszki" kifejezés, amit csak hosszas googlizás után sikerült helyre tennem, hogy jodan tsuki hangzott el ami egy ütés technikát jelent. Az, hogy az atemi miről szól pontosan mind a mai napig homályban van előttem, mert csak azt hallottam mindenfelől, haladóktól, közép haladóktól az edzés vezető senseitől, hogy magában az ütésben legyen benne az atemi, meg ha atemi akkor legyen atemi. Ettől őszintén szólva nem lettem annyival okosabb, de arra gondoltam talán az ütés tényleges voltát, vagy erősséget, vagy ezek kettősségét jelentheti, így megpróbáltam a szokásosnál nagyobb energiával végezni ezeket a mozdulatokat. Azért mondom, hogy a szokásosnál nagyobb energiával, mert pont a legutóbbi rendszeres edzésen róttak meg azzal, hogy toriként a technikákat megkönnyítem az uke-nak és "figyelek" rá, neki mindenképpen jó legyen. Pedig én csak megpróbáltam lassan, kapkodás nélkül, pontosan végrehajtani azokat.
A lényeg a lényeg, hogy ebből az ütés és hárítás kombinációból kellett először shiho nage-t, majd iriminage-t, és végül ikkyo-t kivitelezni, melyek közül a shihonage és az ikkyo még úgy ahogy sikerült, de valahogy az iriminage-nál nem találtam meg azt a kínálkozó alkalmat, hogy az uke mögé léphessek és kibillenthessem az egyensúlyából. Igazság szerint az ikkyo-nál is sokáig küzdöttem a támadó kar mögé kerüléssel és onnan a technika végrehajtásával is. A jodan tsuki hárítása nem különben látszott bonyolultnak számomra, mert mindig az ellenkező oldalra szerettem volna azt elvezetni és nem arra, amerre mutatták. Állítólag úgy tanulunk, ha hibázunk és azokat utána rögtön kiküszöböljük, amire csak azt tudom mondani, hogy én ezek szerint igen sokat tanulok egy-egy edzés során.
Maga az edzőtábor két órás volt, ami igen rendesen próbára tette az állóképességemet és a légzési technikámat, hiszen a végén már Darth Vader szerűen ment csak a levegővétel - pedig még csak sisakom sem volt -, ám ettől még büszke vagyok magamra, hogy sikerült mindent végigcsinálnom és még a bemelegítő ukemiket is egész jól abszolváltam, pláne az eddigiekhez képest. Még ha önállóan gurulok azzal még csak-csak megbirkózom, de ha mindezt úgy kell megtennem, hogy valaki belevezet az ukemibe, ott már sokkal nagyobb gondok szoktak lenni.
Mindenesetre örülök, hogy részt vettem az edzőtáboron és remélem nekem is sikerül megvalósítanom azt, hogy ha bemegyek egy kocsmába és végigmegyek az italozó vendégek közül akkor egyikük se velem akarjon kikezdeni, ahogy Molnár János Sensei említette az edzést záró kis összefoglalójában.
