A harcmű­vé­szet kap­csán egyet­len kér­dést kell fel­ten­ned magad­nak: hogy akarod-e?

Annak ide­jén, ami­kor sokad­szorra magya­ráz­ták el nekem a kard­vá­gást, meg­ra­gadt egy mon­dat a fülem­ben: ez az a dolog, amit nem lehet így, vagy úgy csi­nálni. Nincs benne bizony­ta­lan­ság. Eldön­töt­ted, levág­tad, kész. Nincs tovább.

Ugyan­így műkö­dik az aikido is, sőt, min­den, ami a harcmű­vé­szet­tel kap­cso­la­tos: el kell dön­te­ned magad­ban, hogy mit akarsz és meg kell ten­ned. Ha elha­tá­roz­tad, hogy aiki­dózni fogsz, akkor menj el edzeni.

Ha nem tet­szik, nem aka­rod csi­nálni, akkor állj oda a mes­te­red elé és mond ki: nem aka­rod tovább csi­nálni. (Nemet mon­dani is tudni kell.) Ha a mes­te­red igazi mes­ter, azt fogja mon­dani: jól van, akkor menj.

A cikk folytatása a Zumm Aikido Egyesület weboldalán.

Megosztottam Csák Gergő kolléga nemrég megjelent cikkjét, amire egy nagyon komoly visszajelzést kaptam Pétercsák József karate mesteremtől, amit úgy éreztem érdemes ide kitenni, mindenki épülésére.

Íme:

"Gergely nagyon udvariasan, az aikidósokra, illetve azok egy körére szűkítette a véleményét. Ugyanezt az ismertetett típust azonban ismeri minden harci stílus, mert korántsem aikidós, hanem emberi hiba. Miért fordul elő annyi helyen? Például, mert, bár minden harcművészeti ág egyik - ha nem az első - alapeleme a tisztelet (a Mester iránt, a hagyományok iránt, a harcostársak iránt, más emberek iránt), igen sok helyen ezt elfelejtik tanítani. Sulykolják a technikákat, hajtják a vizsgaanyagot, és engedik a rendszerben maradni azokat, akiknek magukon kívül semmi nem fontos, itt SEM! Mesterem, Ré Shihan egyetlen gyakorlása sem telik el a tisztelet, az egymás iránti szeretet és megbecsülés említése nélkül, egyetlen gasshuku sincs, ahol szavakba ne öntené: senkiről ne beszélj a távollétében, hacsak nem dicséred... Úgy gyakorolj mással, ahogy szeretnéd, hogy Veled gyakoroljanak! Ehhez kapcsolódik: azt gondolom, egyik harcművészetet sem lehet a tényleges harctól elvonatkoztatva tanulni, tanítani! Ott pedig az életed múlhat azon, hogy lenézed az ellenfeled, vagy bárkit, aki ellenféllé válhat. A másokkal szemben általam tanúsított/vagy nem tanúsított tisztelet rólam magamról mutat képet, nem másokról, saját tisztességem miatt viselkedek "úri" módon. Ám, őszintén: hány olyan mester/edző van, aki pl. gyerek-edzésen elmondja: Ha ide jársz, harcos leszel! Ha egy harcos belép valahová, köszönjön, és mutassa meg: MOST JÖTT VALAKI! Adjon tiszteletet, és várja el a tiszteletet. Jó, belépsz a dojo-ba, meghajolsz, ez rutin. Belépsz az öltözőbe - ahol más, idegen harcosok készülnek -, köszönsz ott is? ...és még csak az öltözőbe léptünk be, még nem álltunk szembe egymással, még nem nyúltunk a másik felé fogással vagy ütéssel, még csak az öltözőbe léptünk be! ...és a tisztelet már megbukott. Erről a kérdéskörről oldalakat lehetne írni, s messze túl mutat egy harci közösség morálján, társadalmi kérdés. Sajnos. TENNI annyit lehet, hogy én magam mindent megteszek - úgy tanulok, úgy tanítok -, hogy a kölcsönös tisztelet, ezzel a magam iránti igényesség alapvető legyen - s nem csak a dojo-ban, hanem a mindennapjaimban mindenhol, amerre járok. S ha elég sokan viselkedünk így, egyszer csak többen leszünk"

Köszönjük a  véleményed!

Valóban megtörtént beszélgetés egy budapesti dojo vezetőjével, akivel nem ismerjük egymást túl közelről:

- Te figyelj, kellene egy kis tatami a nyári táborunkhoz.

- Mennyi kéne?

- Vagy kétszáz négyzetméter.

- Vigyed, ott van a raktárban, csak hozd vissza épségben.

- Atyaég, tényleg, ideadod?

- Persze. Az ember ahol tud, segít.

Valóban megtörtént levelezés egy nem budapesti dojo vezetőjével:

Azért kerestelek meg, mert elkezdtem különböző stílusok oktatóit meghívni az edzőtermünkbe, egy -egy edzést tartani, annak érdekében, hogy én is megismerhessek több embert és aikidó stílust, ami itt Magyarországon képviselteti magát.

Ha jól tudom, Te Tissier sensei stílusát képviseled, ami egyébként nagyon szimpatikus számomra.

Szeretnélek megkérni arra, hogy ha teendőid engedik, akkor a közeljövőben egy alkalommal látogass el hozzánk, és tarts számomra és tanítványaim számára egy edzést.

Amennyiben nem zárkózol el ez elől, szívesen látunk a Dojónkban!!!

Várom válaszod és bízom az együttműködésben!

Vannak ilyen gyöngyszemek, csak a körülöttük lévő kosztól nem csillognak olyan szépen. De ha az ember mélyre ás, megtalálja azokat, akik nem csak elvenni szeretnek, hanem adni is.

Az aikidósok többsége amúgy fülig szerelmes ebbe a harcművészetbe és a kezét-lábát odaadná, hogy fejlődhessen. Keresik a hiteles mestereket és a jó edzési lehetőségeket. A magyar aikido látványosan fejlődik és egyre több az olyan mester, aki hiteles vezető és minőségi aikidót csinál.

A legtöbb aikidós imádja az edzések utáni csevegéseket valami lepukkant helyen, ahol elemezgethetik a technikákat és a mestereket.

A legtöbb aikidós simán befogadja a külföldi aikidókákat, ha nemzetközi edzőtábort tartunk.

Félelmetes, hogyan lehetnek egyszerre ennyire nyitottak és zárkózottak a magyar aikidókák.

Szerinted milyenek vagyunk? Te hogy látsz bennünket?