AikiMag

Az Aikido Magazin

Kusanagi, a japán Excalibur

2013. június 21. 08:31 - ZalaváriNoémi

A Kusanagi-no-tsurugi (japánul: 草薙の剣) egy legendás japán kard. Olyan fontos a japán történelemben, mint az Excalibur az angolokéban. Tulajdonképpen úgy nevezik, hogy Ame no Murakumo no Tsurugi (天叢雲剣), vagyis „A kard, ami összegyűjti a felhőket a mennyországban.” De sokkal elterjedtebb az a megnevezése, hogy Kusanagi, ami azt jelenti, hogy „A kígyó kardja”. Ha létezik a Kusanagi, akkor az egy bronzkori stílusú kard lehet, ami tipikusan kétélű, rövid és egyenes, nagyban különbözik a legújabb katanától, ami egyélű.

A Kusanagi jelenlegi helyzete

A kardot a Kojiki című könyv említi, ami egy japán mitológiai gyűjtemény: nem tekinthető történelmi dokumentumnak. Az első megbízható történelmi írás a kardról a Nihonshoki című műben van. Bár a Nihonshoki szintén tartalmaz mitológiai történeteket, amelyek nem tekinthetők megbízható történelmi írásoknak. Ugyanakkor fel van jegyezve néhány esemény, amelyek közel vagy egészen kortársak voltak, amikor íródtak, a könyv ezen részei történelmi jelentőségűek. A Nihonshoki szerint a Kusanagi-t elvitték a császári palotából 688-ban és az Atsuta szentélybe költöztették, miután a kardot hibáztatták, hogy Temmu császár megbetegedett. Az égkővel és a tükörrel együtt a kard egyike volt a japán koronaékszereknek. A kard a bátorság erényét szimbolizálta.

Állítólag a Kusanagi az Atsuta szentélyben van a mai napig, bár a szentély nem látogatható a nyilvánosság számára, így ez a megállapítás nincs megerősítve. Az Edo-korszakban azt írták, hogy egy shinto pap látta a kardot. Leírása szerint a kard körülbelül 84 cm hosszú volt, palkaszár alakú,  fehér ezüst színű, és jó tartású. Egy másik állítás szerint a pap átok, és a kard hatalma miatt halt meg, de valószínű, hogy azért terjesztették ezt a történetet, hogy kihangsúlyozzák a kard erejét.

Mostanában a japán média, az NHK elment az Atsuta szentélybe, hogy videofelvételt készítsen a kardról. Bár a papok elutasították őket, a létezését nem tagadták.

Legendák

Kusanagi története legendává nőtt. A Kojiki szerint a japán Susanoo isten találkozott a gyászoló családdal az Izumo tartományban; a családfő Ashi na Zuchi volt. Amikor Susanoo érdeklődött Ashi na Zuchi-tól, azt mondta neki, hogy a családot megtámadta a rémséges Yamato no Orochi, Koshi nyolcfejű kígyója, aki megölt a család nyolc lányából hetet és a teremtmény visszajön az utolsó lányért, Kushinada-ért. Susanoo elkezdte felkutatni a lényt. A sikertelen próbálkozások után egy tervvel tért vissza, amivel le lehet győzni. Megkérte Kushinada kezét, amibe a lány beleegyezett. Ismertette vele a tervét, hogyha a lányt ideiglenesen fésűvé változtatja, így a harc során vele lehet. Arra utasította a lányt, hogy készítsen 8 adag szakét (rizsbort), majd azokat helyezze el egy-egy emelvényen 8 kapu mögé. A szörnyeteg elvette a csalétkeket és nyolc fejét nyolc kapun dugta át. E figyelemelterelés közben Susanoo megtámadta és legyőzte a szörnyeteget. Levágta az összes fejet, és farkat. A negyedig faroknál észrevett egy nagy kardot a sárkány testében, amit úgy hívtak Ame Murakumo No Tsurugi (Hullámzó felhők kardja), amit odaadott Amaterasu istennőnek, hogy rendezzen egy régi sérelmet.

Generációkkal később Keikō császár, a tizenkettedik uralkodó birodalmában a kardot egy nagy harcosnak, Yamato Takeru-nak ajándékozta a nénikéje Yamato Hime, hogy megvédje unokaöccsét a veszély elől.

Ez az ajándék jól jött, amikor Yamato Takeru-t elcsalta egy áruló hadvezér egy nyílt tisztásra egy vadászat alatt. A hadvezérnek tüzes íja volt, amivel meggyújtotta a füvet és csapdába ejtette Yamato Takeru-t a mezőn, hogy halálra égjen. A lovát is megölte, hogy meggátolja a szabadulását. Yamato Takeru elkeseredeten használta az Ame Murakumo no Tsurugi-t, hogy visszavágja a füvet eltávolítva ezzel a tüzelőanyagot a tűztől, de amíg ezt csinálta észrevette, hogy a kard képessé tette őt arra, hogy irányítsa a szelet. Előnyére fordította ezt a mágiát, és Yamato Takeru egy másik képességet is használt: tűzszigonyokat, hogy növelje a tűzet abban az irányban, ahol a hadvezér és az emberei voltak. A karddal irányította a szelet, hogy a lángok tovább söpörjenek. A győzelemben Yamato Takeru új nevet adott a kardnak: Kusanagi („fűszablya”), hogy emléket állítson a szorult helyzetből való menekülésének és győzelmének. Végül Yamato Takeru megházasodott és csatában elesett egy szörny által, miután nem fogadta meg felesége tanácsát, hogy vigye magával a Kusanagi-t.

 

Mivel ez a legnépszerűbb teória arról, hogy hogyan kapta meg a kard a Kusanagi nevet, a kutatók egyetértenek abban, hogy az a legvalószínűbb, hogy nem igaz.

Az ősi japán nyelvben a kusa kardot, a nagi pedig kígyót jelent. Így egy másik teória szerint a Kusanagi jelentése A kígyó kardja.

 

260554_463182040425120_660204991_n.jpg

Szólj hozzá!

Akaraterő

2013. június 18. 11:09 - ZalaváriNoémi

 

Tegnap egy barátnőm azt mondta, hogy abba kellene hagynia a focit. Ugyanis olyan viselkedésformákat követelnek, amiknek nem tud eleget tenni. Nem tudja betartani a szabályokat, ha elfárad leül, leheveredik a fűre, sokszor komolytalanul veszi. Túlságosan kényelmesen szereti csinálni a dolgokat. Az edzője fegyelmet követel, amit nem tud teljesíteni.
Ergo nem neki való a foci.

Erre a válasz természetesen az, hogy nem szabad abbahagyni. Pontosan ezekért nem!

Ezeket a dolgokat meg kell tanulni. A sport erre is jó. Van benne egy fejlődési folyamat. Nem baj, ha nem megy egyből jól, persze, hogy nem megy, azért vagyunk itt, és ezért csináljuk, azért tanulunk. Ez minden sportban így van.
Mi az aikidón szintén tanulunk fegyelmet. Olykor sokat beszélgetünk gyakorlás helyett, néha nevetgélünk is az edzés rovására. Nekünk azon kell lennünk, hogy megtanuljunk viselkedni, koncentrálni, egy magatartást megtanulni. Ezt meg kell tanulni. Nem szégyen, hogy nem tudjuk eleinte. Ez normális.
A mellettünk lévő edzésen mindig megfigyelem, hogy síri csend van, ott vannak húszan és koncentrálnak, hallgatnak, figyelnek, gyakorolnak. Nekünk is ezt kell megtanulni, ez is része az aikidónak és a sportoknak. A sportok szabályokra épülnek, amik fejlesztik az embert. A fociban például fejlődik az ember csapatmunkában való részvétel képessége is stb. A szabályok azért vannak, hogy igyekezzünk velük magunkat fejleszteni, önuralmat tanulni stb. Betartani a szabályokat, hogy az élet más területein is be tudjuk tartani azokat.
Ezért nincs a világon semmi értelme annak hogy "abbahagyom, mert ez azoknak való akiknek van önfegyelmük".
Persze, hogy kényelmes elfeküdni a füvön. De csak azért sem szabad azt tenni, amit a testünk kíván. Az eszünknek kell irányítania a testünket.
Tegnap is, ahogy egész nyáron, iszonyú meleg van edzésen. Nincs szélmozgás se, izzadunk, fáradtak vagyunk, tegnap fájt a karom, a vállam a sok suburitól – egyáltalán nem volt kényelmes. De nem azért vagyunk itt, hogy kényelmes legyen. Nem állunk meg pihenni, leheveredni, hanem gyakorlunk és gyakorlunk. Mert ezzel nagyon sokat fejlődünk. Azt mondjuk a testünknek, hogy "márpedig most nem fekszel le, ugyanis ettől fogsz erősödni!”

Ezért mondják az aikidóra, hogy egy út. A fejlődés útja. Nem kell megrémülni attól, hogy nem csinálod tökéletesen, nem viselkedsz megfelelően, nem ez a lényeg, hanem az, hogy legyél itt, tanulj és fejlődj lépésről lépésre.

Nem azért sportolunk, mert jók vagyunk benne, hanem azért, hogy jobbak legyünk benne.

A sport nem csak a testet fejleszti, hanem a szellemet is.

 

 

chinese-symbol-will-power.jpg

2 komment

A feladat: keresgessük meg a technikák neveit! :)

2013. június 17. 10:00 - ZalaváriNoémi

942816_149662011887092_1361799386_n_1371363119.jpg_529x686

Shintai = test

Jodan = felsőszint
Chudan = középszint
Gedan = alsószint

Atama = fej
Men = arc
Kata = váll
Sode = kabátujj
Mune = mellkas
Zenwan = alsókar
Yubi = ujjak
Hara = has
Mata = comb
Ashi = lábfej
Kubi = nyak
Eri = gallér
Ude = kar
Hiji = könyök
Koshi = csípő
Kote = csukló
Tekubi = csukló
Te = kéz
Hiza = térd
Ashikubi = boka




 

 

 

Szólj hozzá!

1. Interjú Ellis Amdur-ral (3/7) - Harcművészeti utazás az aikidótól a koryu-ig

2013. június 14. 17:10 - ZalaváriNoémi


ellis-amdur-bruce-bookman.jpg

Guillaume Erard: Mennyi ideig tanultál aikidót mielőtt Japánba mentél?

Ellis Amdur: Körülbelül négy évig Amerikában, aztán két évig Japánban.

Guillaume Erard: Miért döntöttél úgy, hogy Japánba mész?

Ellis Amdur: Lediplomáztam pszichológiából és az a gondolat, hogy elmenjek egyetemre, vagy pszichológusként dolgozzak rémülettel töltött el. Ez egyfajta lassú halál volt az elmém számára, egy kiszámítható jövő, amelyben nincs meglepetés és kaland. Úgy gondoltam elmegyek Japánba és meglátom mi lesz.

Guillaume Erard: Hol végezted az aikido edzéseidet?

Ellis Amdur: Társultam egy kis dojóhoz Tokióban, a Kuwamori dojóhoz. Ezt egy csodálatos ember vezette, Kuwamori Yasunori. Az ő házában éltem egy ideig. Amit adott nekem, maga volt a szabadság; azt mondta nincs szüksége rám, mint tanítványra. A hakamámba írta a dojója nevét, ami azt jelentette, hogy a „tulajdonosa” lettem a dojónak. Elmehettem bármelyik másik dojóba, ez az írás jelezte a Kuwamori dojo iránti tiszteletemet. Továbbá a helyzetemet is jelentette; az emberek nem gondolkodtak azon, mit kezdjenek velem. Vendégként üdvözöltek engem.

Kérdés volt, hogy relatív kezdőként megtartom-e a stílus, amit eddig gyakoroltam, vagy megpróbálok-e tanulni valami újat? Amit gyakoroltam azt úgy tudnám nevezni, hogy „alakelmozdulás”. Megpróbáltam kívülről és belülről egyaránt tanárrá válni, úgy mozogni és érezni, mint egy tanár. Úgy gondoltam tudom már azt amit tudok, így nem tanulok semmit azzal ha ezt tartom fenn. Ehelyett, ha fel tudnám venni valaki másnak a mozdulatait, bárkitől tudnék tanulni valamit, még akkor is ha csak hibák vannak a módszereikben.

Guillaume Erard: Ez azt jelenti, hogy olyan módon végzed el a technikát, ahogy a partnered szeretné fogadni?

Ellis Amdur: Igen, amikor egy öreg 5. danos azt mondja, hogy változtassak valamin, mert nem fogok jól mozdulni, megtettem, mert az nem harc volt, hanem egy laboratórium. Úgy gondoltam minél jobban kiterjesztem magam, annál hitelesebb lesz a stílusom. Két méter magas vagyok és több mint száz kg; nem vagyok képes arra, hogy alkalmazzam Kisshomaru sensei [Ueshiba Kisshomaru az alapító fia 2. Aikido Doshu] stílusát, vagy akárki másét. (nevet)

Guillaume Erard: Szereztél magasabb szintet az aikidóban Japánban?

Ellis Amdur: A legutolsó hivatalos teszt egy nidan [2. dan] vizsga volt, amelyet Yamaguchi sensei vezetett a Kuwamori dojóban. Ő nem igazán hasonlít rám. Suburit szokott csinálni az emberekkel: felkap téged mint egy eszközt, és ha nem úgy viselkedsz, ahogy ő akarja eldob téged és továbbáll egy másik eszközért. Keményen próbálkoztam Yamaguchi sensei óráján, de voltak dolgok, amiket a testem nem tudott megcsinálni, mert nem tűntek értelmesnek. „Értelmes” alatt nem a művésziesség visszautasítását értem, mert Yamaguchi sensei nagyszerű művész volt. De olyasvalakivel akartam edzeni, aki megtartja a saját stílusát, függetlenül attól, hogy mit tesz az ellenfele. Mivel Yamaguchi sensei volt a vezetője a Kuwamori dojónak, amikor nem jelentem meg az óráján és egy másik edzésre mentem, azt észrevette. Vizsgáztam nála 2. danra, és minden különbség ellenére átengedett. Később azt hallottam, hogy amikor gyűlést tartott a helyi kávézóban, azt mondta rólam: „Még mindig nem kedvelem a fickót, de be kell vallanom, hogy amit csinál az aikidóban, az nála működik.” Ez nagy dicséret valakitől, aki nem kedvel.

Guillaume Erard: Ki volt az a tanár akivel a legjobban szerettél edzeni?

Ellis Amdur: Kuwamori dojo volt az a hely ahol a legtöbbet tanultam. Kuwamori, aki nagyon fiatalon halt meg, olyan volt nekem mint a bátyám, nagyszerű ember volt. 1 méter 75 cm volt és 80 kg, masszív és gyönyörű felépítésű. Vidám ember volt, akinek nem kellett semmit bizonyítani.

Egy másik tanár akivel szintén sokat edzettem az Nishio sensei volt. Ő volt a példaképem, mint budoka és mint ember. Egyedi képessége volt ahhoz, hogy eltanuljon dolgokat más harcművészetekből (judo, karate, jodo, iaido) és alkalmazza azt saját művészetében. Az aikidóját úgy lehetne leírni, hogy: jóvágású: a férfiasság és a művészet keveréke volt.

Különösen kedveltem Kuroiwa Yoshio sensei-t. 1954 körül kezdett edzeni. Kato Hiroshi volt a mestere, aki eltörte Kuroiwa karját az első óráján (nevet). Kuroiwa sensei azt mondta nekem, hogy Kato sensei anyja a fülénél fogva vonszolta őt Kuroiwa sensei házához, hogy kérjen bocsánatot az anyjától. Kuroiwa sensei egy érdekes ember volt. A második világháború után az élete visszatért a normális kerékvágásba és újra elkezdett boxolni. Valószínűleg több mint 200 csatában harcolt. Ellentétben sok bajtársával, akik Hombu Shihan-jaivá váltak, nem olyan volt, mint egy középosztálybeli polgár: Asakusabashi-ból származott Tokió belvárosából. [Asakusabashi-ban volt a lakosság legszerényebb része.] Edzett kölyök volt, és megvolt benne az a fajta düh, ami a szegény gyerekekben néha előfordul. Sétálgatott és felvette a harcot erősnek látszó közép- és főiskolás diákokkal, kiütötte őket és ellopta az iskolai kitűzőiket, mint trófeákat. Akkor kezdte el az aikidót, mikor rájött, hogy a módszerei nem a legbiztonságosabbak magára nézve. Remélte hogy Ueshiba sensei segít neki, hogy megerősödjön. Az volt sajátossága, hogy technikáit összekötötte a box-szal: minden technikának az alapjai horgok és vágások voltak, sohasem nyújtotta ki a karját, minden mozdulata spirális volt. Az egész aikidós időszakomban ő volt a legnagyobb hatással rám.

Guillaume Erard: Amikor abbahagytad az aikidót koryu-t kezdtél tanulni, igaz? Mikor volt ez?

Ellis Amdur: Az Araki-ryu-t körülbelül Japánba érkezésem után 2 hónappal kezdtem el. Tulajdonképpen párhuzamosan végeztem a kettőt egy ideig. Hivatalosan 1978-ban fejeztem be az aikidót.

Guillaume Erard: Hogyan fedezted fel és kezdted el az araki-ryu iskolát?

Ellis Amdur: Yagyu Shinkage-ryu-t akartam csinálni. Hallottam, hogy egy gimnáziumban tartanak Araki-ryu és Yagyu Shinkage-ryu órákat. Alig beszéltem japánul. Durva, kék farmert viseltem, és amikor elmentem Araki-ryu órára, a tanár, aki nagyon ijesztően és veszélyesen nézett ki, és csak egy pár évvel volt öregebb nálam, nagyon gyanakvónak, sőt ellenségesnek látszott. Ez egy hosszú történet, de a lényeg az, hogy végül is behívott engem és seizában ültem 3 órán keresztül mozdulatlanul. Őszintén szólva először nem tetszett, amit láttam. Odasétált hozzám és azt mondta: „Jövő héten kezdhetsz.” Minden megfontolt szándék nélkül azt mondtam: „Köszönöm, jönni fogok.” Még ha nem is akartam csatlakozni, megtartottam az ígéretem. Másnap elmentem a Yagyu Shinkage-ryu órára, ők szintén hívtak engem, hogy csatlakozzak, de visszautasítottam mondván, hogy már elköteleztem magam az Araki-ryu iránt. Átkoztam magamat, mert a Yagyu Shinkage-ryu volt az, amit csinálni akartam. De helyesen döntöttem. A Yagyu Shinkage-ryu egy csiszolt drágakő, hozzám pedig sokkal jobban illik egy darab kő.

 

Szólj hozzá!

Figyelmeztetés: 93 jel, hogy McDojóba jársz edzeni

2013. június 06. 14:55 - Csák Gergely

Képzeld el az alábbiakat: Évek óta gyakorolsz egy dojóban szorgalmasan és az a torokszorító érzés kezd megerősödni benned, hogy valami nem stimmel. Nem tudod, mi az, de valami biztosan hibádzik az egésszel. Sőt: elindulni az edzésre minden egyes alkalommal egyre nehezebb.

Például: elkezdesz megjegyezni dolgokat, vagy más fényben nézed őket. Egy nap rádöbbensz, hogy a mestered mégsem az az isteni fickó, aki valaha volt.

Ismered ezt az érzést?

Aztán egy nap megvilágosodsz és hangosan felkiáltasz: "Az én dojóm egy McDojo!"

De tényleg az?

Nézzük, hátha az alábbi tippek segítenek-e:

1. Különböző színű edzőruhákat viseltek.

2. A dojo magát “Non-Contact Karate”-ként hirdeti.

3. Ezernyi jelvényt és kitűzőt hordotok a gi-teken.

4. Fekete övet kaptál egy-két év után.

5. Az előrelépés inkább drága mulatság, mintsem egy megtiszteltetés.

6. Az újoncoknak azonnal be kell lépniük valamilyen szervezetbe, felirakozni valamilyen listára, még azelőtt, hogy egyáltalán részt vettek volna bármilyen edzésen. 

7. A sensei már "nagymester", 7. dannal, vagy többel, ugyanakkor nem több 30 évesnél.

8. Van egy "különleges szeminárium-sorozat", amin ha részt veszel, fekete övet kaphatsz hat hónap alatt.

9. (...és igen, persze, nagyon sokba kerül...)

10. A sensei-ed nem akar küzdeni veled, mert "nem akar megsebesíteni".

11. A személyes fejlődés és az önkifejezés nem létezik az edzéseken. Ehelyett a dojóban erősen támogatják a komformizmust, hiszen a rugalmatlan, beilleszkedésre képtelen tanítványokkal a sensei nem tudja uralni a dojót. 

12. Sosem tanítottak neked bunkai-t (alkalmazásokat).

13. Ha mégis, sosem működtek - csak akkor, ha a sensei-ed csinálta.

14. Az instruktorok speciális "instruktor övet" viselnek a rendes övek helyett, utalva az igaz rangjukra.

15. Rengeteget utalnak arra, hogy ez egy olyan dojo, ahol az emberek sok érmet visznek haza a versenyeken - de ennek sehol sem látod a bizonyítékát.

16. A sensei-ed régebb óta tanul marketinget, mint karatét.

17. Az instruktoroknak kötelező a dojo matricáját az autójukra ragasztatni.

18. Sosem gyakoroltok alsó rúgásokat.

19. Van egy olyan kiírás a dojóban, amit azt mondja: “Garantált fekete öv!"

20. Létezik olyan, hogy 11., 12., vagy 13. dan. Vagy még több.

21. A te senseiednek is van egy ilyen fokozata.

22. …Japánban szerezte.

23. A stílust, amit gyakorolsz, a senseied találta ki, mégis "tradicionális". Persze sokkal jobb, mint a többi stílus. És persze a stílus neve borzasztóan hosszú.

24. Vannak "álcázott" övek is.

25. Az öveden a csíkok azt jelzik, mennyit fizettél, nem azt, mennyit tanultál.

26. A vizsgák maximum 15 percesek.

27. Vannak 7 éves fekete övesek is.

28. A dojo logójában a következő szavak szerepelnek: ‘tradicionális’, ‘commando’, ‘klasszikus’, ‘hatékony’, ’100%’, ‘eredeti’, ‘okinavai’, ‘sárkány’, ‘japán’, ‘titkos’ és ‘elit’, ugyanabban a mondatban.

29. Az övvizsgák között is kaphatsz színes csíkokat az övedre, jelezve a "negyed", vagy "fél" öveket. 

30. Vizsgázhatsz úgy is, ha megrendeled levélben és visszaküldöd.

31. Kötelező viselni/megvásárolni a dojo reklámait.

32. A dojótok tele van trófrával. Annyira tele, hogy valahányszor egy oldallépést teszel egy kata közben, felborítasz egyet, vagy rálépsz egy másikra. 

33. Ha már a katákról beszélünk: iszonyat sok van belőlük.

34. a nagymesteretek 14-szeres világbajnok (WKITSKTFKTAF).

35. Nem versenyezhetsz. Nem tiszteletteljes.

36. Kötelező versenyezned. Így tiszteletteljes.

37. Furcsa sales-taktikákkal próbálják megfogni a a hűséges vásárlókat (bocsánat, a tanulókat...)

38. Zenére katáztok.

39. Ha fegyverrel gyakoroltok, azok világítanak a sötétben és maxim fél kilósak.

40. Az instruktor ütőpárnának használja a tanítványokat.

41. A mozdulatoknak nem neve van, hanem száma.

42. A dojo internetes honlapjának címe az edzőruhádra van nyomtatva.

43. A dojo telefonszáma is az edzőruhádra van nyomtatva.

44. A mester nem hajlandó megtanítani egyes technikákat, mert azok "túlságosan halálosak".

45. (Igazából persze az instruktor visszatart, mert attól fél, hogy jobb leszel nála.)

46. A mestered tiszteletet követel. Nem kivívja.

47. Vörös gi a nagymesternek, fekete az instruktoroknak és fehér a gyakorlóknak.

48. Előre kell fizetned az edzésért az egész évre (ha abbahagyod, nincs pénzvisszafizetés).

49. A senseied úgy néz ki és úgy beszél, mint egy animátor.

50. A karate tanítása mellett a mestered "cardio kickbox"-ot, vagy valami hasonlót is tanít.

51. Referenciának mindig azt emlegetik, hogy "az utcán" működik-e  a technika, vagy sem.

52. A dojónak hivatalos kabalafigurája van. 

53. A sensei nem tudja elmagyarázni egyik technika lényegét sem.

54. Még sosem bukott meg senki a vizsgákon.

55. A gyerekek órái inkább játékoba és káoszba fulladnak, semmint a karatét gyakorolnák.

56. Mi az első dolog, ami a dojóba lépőket fogadja? Egy pénztárgép.

57. Az idősebb tanítványoknak kötelező "ajtótól ajtóig-kampányt" indítani és több tanítványt szerezni.

 

Folytatjuk...!


Szólj hozzá!

Aikido vs Karate: Christian Tissier

2013. június 04. 10:48 - Csák Gergely

Annyi ilyen videó van, amiben az okosok lemérik, hogy melyik harcművészet, vagy melyik küzdősport "jobb", "hatékonyabb". A legtöbb videó egyébként fake: vagy nincsenek igazi támadások, vagy poénra veszik az egészet. Nagyon kevés az olyan videó, amiben komolyan adnak egymásnak és persze ott sem az számít, ki mit tanult korábban, hanem, hogy azt hogyan tudja alkalmazni.

Hát tessék: 1998-ban Christian Tissier is beállt egy ilyenbe.

 

Szólj hozzá!

A Danjiri fesztivál - őrültek vagy hullajelöltek?

2013. június 03. 10:52 - Csák Gergely

Első pillantásra őrülteknek tűnnek, de nem azok: amit a videón látsz, az egy istentisztelet. Szertartás. Úgyhogy ne ítéled el őket. Térden állva is lehet, meg kocsiról leesve is lehet tisztelni Istent (Vagy: az isteneket).

Amit látunk, hogy egy csomó ember skandálva húzza-tolja-vonja végig Oszaka utcáin a meglehetősen labilis kocsit, ami sűrűn nekiütközik oszlopoknak, házaknak, közben potyognak róla az emberek, akik valószínűleg csúnyán összetörik magukat, de eközben mindenki jól érzi magát. Mint a bikafuttatás Spanyolországban.

Danjiri Matsurinak hívják ezt a kocsihúzó fesztivált, amelyből a Kishiwada Danjiri Matsuri a leghíresebb.

A Danjiri  templom-alakú, jól megermett, fából készült kocsi (danjiri guruma). Minden városban máshogy díszítik fel, nagyon gazdagon; minden városnak megvan a saját kocsija. Év közben a kocsit egy raktárban tartják, a fesztivál közeledtével előveszik, feldíszítik, virágokkal tűzdelik tele, imádságos kártyákat, lámpásokat és zászlókat dugdosnak a réseibe. A japán hiedelmek szerint a lelkek és az istenek a kocsiba költöznek ilyenkor.

A városvezetés és a helyi civil szervezetek minden évben hosszasan készül a fesztiválra. Imádságos napokat és munkamegbeszéléseket tartanak a templomokban. A kocsit felkészítik az újabb menetre és felszentelik. Bent taikót (dobot) és kanet (csengőt, harangot) helyeznek el, ez adja a ritmust.A hangszereket gondosan válogatott zenészek szólaltatják meg - bentről (szóval, amikor azt látod, hogy felborul - bent a zenészek is borulnak...) A zenészek egészen öregek és kisgyerekek is lehetnek egyébként. 

A fesztivált általában ősszel tartják, szeptember, vagy október vége felé. A fesztivál, ahogy a videón is láthatod, abból áll, hogy a városban végig húzzák a kocsit, méghozzá a helyi civil szervezet tagjai, felöltözve ebbe a happi-nak nevezett ruhába és fejkendőbe.

Az eseményt nem lehet éppen nyugodtnak, vagy békésnek nevezni. Míg az Aikido-templom éves bemutatója komótos és harmonikus, addig ez az alkalom vulkánkitörésre emlékeztet: a helyiek üvöltözve húzzák-tolják-taszigálják a kocsit, bentről szól a dob és a harang, mindneki mintha kicsit megőrülne. Az üvöltözést és a zenét már messziről hallani lehet a városban. Egyes városokban több kocsit is húznak egyszerre, ami azt jelenti, hogy az őrület és a hangzavar megtöbbszöröződik. A fesztivál zárásaképpen a kocsikat egy előre kijeleölt helyre húzzák, ahol istentiszteletet tartanak.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása