AikiMag

Az Aikido Magazin

Elhunyt a portugál aikido megalapítója

2014. január 08. 11:47 - Csák Gergely

Nagyon kevesen ismerték Magyarországon Georges Stobbaerts hanshit. A 8. danos aikido oktató, aki kalligráfiával, jógával, meditációval és számos más keleti művészettel is foglalkozott, tegnap elhunyt.

georges stobbaerts.jpg

Georges Stobbaerts fiatal korában atomfizikusként dolgozott, radioaktív szennyezéssel foglalkozott Belgiumban. Gyakorolt judót, kendót és aikidót. Foglalkozott Zen meditációval és jógával is; emellett a keleti és a nyugati vallásokat tanulmányozta.

A vallás, a filozófia és a harcművészet - vagyis az önfejlesztés és a megtisztulás - annyira foglalkoztatta, hogy Portugáliába költözött és a főváros mellett megalapította a Tenchi Tessen nevű harcművészeti és életmódközpontot., illetve az ugyanezt a nevet viselő harci legyezős harcművészetet.


Ezen a videón, jobbra, beszél a központról:

A mester saját harci legyezős harcművészetet is alapított, ahol - szavai szerint - a kardot legyezőre cserélték.

“Emlékeztetek mindenkit, hogy a Tenchi Tessen távol áll, sőt, ellene van az úgynevezett harcművészetekre manapság jellemző agresszív technikáktól. Bár a Tenchi Tessen különböző Budo-kból táplálkozik, de több mozgásművészet inspirálta, mint például a jóga.

Mindenek előtt ez a harmónia útja. Hogy megtaláljuk a Tenchi Tessen eredetét, vissza kell mennünk az idők kezdetéig, a Kelet hajnaláig, az "Út" kezdetéig.

Mindig emlékezni fogok a mesterem szavaira, aki gyakran mondogatta: Mindig találnod kell valami újat azzal, hogy követed az ősök példáit!"

Georges Stobbaers a modern nyelvet használta, a nyugati kifejezéseket és gondolatokat a koncepciója megfogalmazásához, miközben sosem feledkezett meg három alapvető fogalomról: reflexió, meditáció és cselekvés.   

Itt egy interjú vele, sajnos csak franciául és portugálul:

A halálhírnek magyarországi vonatkozása is van: Stéphane Goffin, aki a Zumm Aikido nyári táborait tartja, szintén Georges Stobbaerts tanítványa volt.

Nyugodjon békében!

1 komment

Kritika: 47 ronin

2013. december 31. 15:57 - Csák Gergely

Valószínűleg nagy hiba volt Carl Rinschre bízni a filmet. A férfi, aki eddig csak rövidfilmeket rendezett és most először ült igazi, nagy filmben a rendezői székben, nem találta meg az arányokat a 47 roninnál. 

Adva van egy remek történet, amit Hollywood még nem filmesített meg - ejj, de jó. 

Vannak benne szamurájok, hősök, gonoszok, varázslat, boszorkányság - csudás.

Kardozós jelenetek, intrikálós jelenetek, háború, szörnyek a Japán mítoszokból - mi kell még?

Kellett volna valaki, aki mindezt átlátja, ismeri és remek arányérzékkel feltálalja. Vagy legalább megnéz előtte egy szamurájfilmet.

Carl nem ezt tette és elbukott. Dőlhet a kardjába.

Carl ugyanis remekül felmondja a leckét az amerikai nézőknek - mi a bushido, mit csinál a szamuráj, stb. Karakterei azonban két dimenziósak - nincs mögöttük semmi. Hiába néz Keanu a szép őzike szemeivel gyámoltalanul a csini japán hercegkisasszonyra, hiába a titokzatos háttérvilág, hiába a fasza kardozós jelenetek - a film tele van olyan mondatokkal, amiket egy szamuráj, nemhogy egy szamuráj, egy japán ember sose mondana ki.

47 ronin.jpgA párbeszédek manírosak, pont olyanok, ahogy egy átlagos buta amerikai néző elképzelné őket. Tele vannak sziruppal, érzelgősséggel, a nyál bő folyamban távozik a vászonról. Ami egy szamuráj-akciófilm esetében nem túl szerencsés.

A történet (mert az van - nem lehet lemondani róla) kicsit lebutított, a 47 ronin nem bujkál évekig, nem csinál semmi olyat, ami bemutatná, hogy ők mit csinálnak, miután a gazdájuk meghalt, hanem üldögélnek egy folyóparton és bután néznek. Csak úgy.

Keanu, a "félvér", mindebbe kicsit belerőszakoltan érkezik, indítékai félig-meddig érthetők, még maga az egyik "tengu" is hangosan csodálkozik rajta, mi a fenét akar még az emberek világában - de nyilván azért kell, hogy a természetfeletti Japánt is belevehessék a filmbe. A forgatókönyvíró szerint nyilván a 47 ronin száraz története kevéske volt, muszáj volt sárkányt és mágiát is bevetni az egészbe.

Nagy kár, mert a lényegi részek pont a nagy cukormáz alatt elsikkadtak.

Szóval, az arányok elborultak, mindez pedig pocsékba vágta a filmet - nyálas, érzelgős hollywoodi borzalom született, amin a csatajelenetek és a korrekt fegyveres technikák javítanak kissé.

Japán-mániásoknak kötelező, a többiek kerüljék el messze. Csalódás.

Szólj hozzá!

Aikdióban gazdag karácsonyt és még gazdagabb új évet kívánunk!

2013. december 21. 10:19 - Csák Gergely

Most akkor elérkezett a könnyes búcsú ideje. Az AikiMag szerkesztősége, teljes fegyverzetben yokomen-mentes (yokomentes, hahahHa!) karácsonyt, valóban békés és stresszmentes ünnepeket kíván minden kedves olvasójának.

Megígérjük, hogy jövőre is írunk, itt leszünk, visszajövünk, kevesebb lábszéttárós videót posztolunk ki (de tudjátok hogy van, muszáj követni a Van Damme-videó utóéletét...) és jövőre meglepetések, akciók is lesznek, minden, ami szem-szájnak ingere.

Januárban jövünk vissza, addig senki ne törje el senkinek a csuklóját!

 

Üdv:

 

Zalavári Noémi és Csák Gergely

a szerk.

Szólj hozzá!

Szado-mazo videó

2013. december 18. 06:58 - Csák Gergely

Mindig van egy okos, aki szereti megmutatni, hogy ő a tökös gyerek.

Egy adat: ha egy izületet 6%-kal túlfeszítünk a természetes mozgáshatárán, akkor már sérülések keletkeznek benne.

Egy megjegyzés: ha ez igazi önvédelem lenne, akkor legalább az uke megpróbálhatna ütni egy rendeset ezek helyett a nyámnyila kaszálások helyett. Megnézném a szakállas bácsit, ahogy valaki igazán fejbe rúgja, teljes gyorsasággal és erővel. Vajon akkor képes lenne-e hosszan túráztatni mások izületeit?

Mi értelme lehet ennek, azon kívül, hogy ez az uke szereti a fájdalmat?

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil