1. Figyelj nagyon!

A harcművészetet csak úgy lehet megtanulni, ha ellesed mások technikáit és fogásait. Ne várd, hogy a sült galamb a szádba repüljön, a tudás meg a fejedbe. Ne várd, hogy kicserélik a pelusodat, vagy egy program majd megtanít kung-fuzni, mint a Mátrixban.

Figyelj, koncentrálj, jegyezd meg a magyarázatokat, vésd az eszedbe a mozdulatokat és utánozd le a legpontosabban. A legjobb harcművészek azok, akik elsőre megjegyeznek mindent és képesek azonnal utánozni a mestert.

2. Koncentrálj!

Ne veszítsd el a fókuszt. Minden harcművészetben tudnod kell, mit miért csinálsz, mi a cél, mit szeretnél fejleszteni magadon. Amint lazítasz a koncentráción, hagyod elkalandozni a gondolataidat, PAFF, véged van, jön a pofon. Az edzésen megint kapsz újabb esélyt, kint az utcán nem biztos.

Ne ábrándozz, legyél mindig jelen!

3. Legyél tisztelettudó és hálás!

Legyél hálás minden tanításért. Tiszteld a haladókat a tudásukért. Tiszteld a kezdőket a bátorságukért. Tiszteld az ellenfeled, mert minden küzdelem tanít neked valamit. Ha mást nem, hogyan állj fel a padlóról, ha éppen veled törölték fel. Az is tapasztalat. Köszönd meg, raktározd el. Sose legyél tiszteletlen a kezdőkkel, még akkor se, ha bénáznak. Minden hibából lehet tanulni valamit!

4. Állj egyenesen!

Sose nézz lefelé. Figyelj a pozíciódra. Figyelj a mozdulataidra. Figyelj a környezetedre.

A harcművészet nagy része mozgás - nem vehetsz fel olyan pózokat, amik nem tesznek jót az ízületeknek. Legyél tisztában az anatómiával, tudd, hogy mikor melyik testrészedet használod. A testtudat, az állás, a kiállás nagyon fontos minden harcművészetben.

5. Ne félj semmitől!

A harcművészet elsősorban önmagunk legyőzése. A harcművészettel megtanuljuk kontrollálni a testünket és az elménket is. Ha félsz, mozdulatlanná merevedsz, beszűkül a látásod, nem tudsz küzdeni, nem tudod magad megvédeni.

Minden edzésen próbára kell tenned magad. Minden edzésen le kell győznöd a félelmedet. Minden edzésen harcolnod kell magaddal.

6. Lépj túl a határokon!

Olyan nincs, hogy "nem tudom". Lépj ki a komfortzónából! Gyakorolj mindenkivel! Gyakorolj furcsa stílusokat! Gyakorolj, ameddig bírod! Próbálkozz!

Sose mondd, hogy nem tudod, vagy, hogy ez nem fog menni. Minden edzésen meg kell erőltetned magad, minden edzésen el kell menned a határig.

7. Ne becsülj le senkit!

Csapott vállú, apró emberke? Félkezű? Féllábú? Attól még lehet hatalmas mester.

Ne tévesszen meg a külső, ne vonj le hibás következtetéseket.

8. Ne bántsd a gyengébbet!

A nagy harcművészek tudják, ki az ellenfelük. A gyengébbeket bántani, fájdalmat okozni feleslegesen gyarlóság, emberi gyengeség. senki sem lett attól "nagy harcművész", hogy nála kisebbeket, vagy gyengébbeket bántott. Nem kunszt legyőzni a nálad kisebbeket, a nálad rosszabbakat.

Győzd le a mesteredet és állj a helyére - az a kihívás!

9. Adj oda mindent!

Legyél önzetlen, add oda a tudásodat és a tapasztalatodat bárkinek, aki kíváncsi és méltó rá. Ne zárkózz el az új dolgok elől, maradj nyitott és érdeklődő!

10. Fejleszd magad folyamatosan! Keresd a kihívásokat!

Nem igaz, hogy az aikidóhoz nem kell erő - mikor odacsapnak és recsegnek a csontjaid, a testednek ki kell bírnia. Muszáj magadat fizikailag és szellemileg is fejlesztened, hogy kibírd a megpróbáltatásokat, akár az edzésen, akár a versenyeken, akár, ha megtámadnak.

Ha nem csapnak igazán oda, ha nem ütnek igazán meg, akkor hagyd ott azt a mestert és keress olyat, aki igazi kihívások elé állít.

Ha feladod, abbahagyod, kiszállsz - akkor nincs tovább.

Vasárnap délután mi is részt vettünk a Masuda Manabuval - a Kobayasi Dojok Szövetségének 6 danos mesterével – zajlott jó hangulatú interaktív beszélgetésen, mely a IX. kerületi Tan Kapuja Buddhista Főiskolán került megrendezésre. A moderátor, témavezető Szabó Balázs volt, aki a Hoshin Dojo 5 danos vezetője.

A helyszínt nem olyan könnyű megtalálni még térképpel, GPS-vel sem, mivel sem nagy molinó, sem más egyéb nem hirdeti, csak az épület sarkában levő kis réztábla mutatja, hogy elérkeztünk célunkhoz. Még jó, hogy mások is arra „tébláboltak” és meg tudták mutatni hol is van a bejárat.

Masuda mester azzal kezdte a bemtutatkozást, hogy az Edo korszak végén, a Toyama uradalomban kialakult 5 iskoláról beszélt, melyet a Kuroda család oktat immáron generációkon át, bár jelenleg Tetsuzan Kuroda Sensei csak az alábbi 4-et tanítja az 5-ből:

• Komagawa Kaishin-ryu Kenjutsu
• Tamiya-ryu Iaijutsu
• Shishin Takuma-ryu Jujutsu
• Tsubaki Kotengu-ryu Bojutsu

Ez azért volt fontos, mert ő maga is Kuroda Sensei-nél tanult a 4-ből 2 iskolában.

Az ötödik egy olyan stílus, ami a jujutsut újraélesztő technikákkal ötvözi, például azt tanítja hogyan lehet a láb megrántásával újra eszméletre téríteni valakit.

Masuda mester tradícionális aikidó- és kenjutsu instruktor útjai 1969-ben keresztezték először az aikidót ösvényét, amikor is a szülei levitték a házuk közelében levő dojóba. Eleinte, mint mindenki más csak „hobbinak” tekintette azt és nem is gondolt rá, egyszer majd tanítani is szeretné.

1989-re érett meg benne az tanítói pályára lépés gondolata, s ekkor vette kezdetét instruktori képzése, az ún. uchideshi képzés, mely három évig tartott 3 hónap németországi és észak-európai gyakorlattal. 1992-ben saját dojot nyitott Kosigaya városban, Japánban.

Elmondta, hogy az uchideshi rendszer az ő tanuló évei alatt még teljesen más volt, mint manapság. Bentlakásos intézmény volt, felesége nem lehetett, reggeli 4.30-as keléssel kezdődött a napjuk, amit a 6.30-as első edzés követett. Jobb napokon elég volt 5.00-kor felkelni, mert akkor abban a dojoban volt az edzés, ahol a szállás is. A feladatok köre igen széles spektrumon mozgott, magába foglalta a dojo takarítását, a dojo falának javítását, a Sensei ruháinak mosását, vasalását, a gyerekek számára tartott edzések előkészítését, a felnőtt edzéseken való részvételt, utánuk a takarítást és elpakolást. Ami szabadideje pedig az embernek maradt, azt igyekezett saját dolgaira fordítani. Azért azt elárulta nekünk, hogy manapság már ilyen bentlakásos rendszer nem nagyon lehetséges, mivel egy uchideshi „eltartása” komoly anyagi kötelezettségeket ró a mesterére, szerinte jelen körülmények között 2-3 hónap a reális. Ámbár vágyakozással a hangjában azt is megjegyezte, hogy szellemiségét tekintve a régi rendszer lenne a követendő példa.

A kenjutsu-val – kardvívás – 1993-ban kezdett foglalkozni, mégpedig abból az egyszerű okból, hogy aikidó oktatóként „kötelességének” tartotta egy másik harcművészetben is elmélyülni és a kenjutsuról látott egy videót, ami megtetszett neki. Bár az aikidó alapja is a kardvívás, ám Masuda mester tudatosan nem keveri azt a kenjutsuval, mert az megfogalmazása szerint katasztrofális következményekkel járna, ám azt nem cáfolta, hogy az egyik stílusnak a másikra igenis hatása van a technikájában.

A mester az apróságok meglátásában, összpontosításban, önkontrollban, a veszekedések elfojtásának képességében látja a kapcsolatot a budo és a mai modern élet között. Az emberek dobálása, levágása nem lehet cél, hiszen a valódi harcművészet börtönbe juttatna minket, ahogy ezt már korábbi interjúkban is kifejtette.

Voltak a beszélgetésnek bulvárosabb témái is, mint a 2003-as kiadású Az Utolsó Szamuráj című film hitelessége. Masuda mester elmondta, hogy alapvetően jónak az alkotást és szereti is, de azért sok pontatlanságot tartalmaz. Mikor meglátta a film plakátját igencsak fogta a fejét, ugyanis az azon szereplő páncélt a szamurájok még a XIII. században használták, az Edo korszakra már nyoma sem volt. Elárulta nekünk, hogy a filmben – és még sok más filmben is – látható fekete ruhás ninja figurák a valóságban nem léteztek soha. Érdekes anomália az is, hogy a shinto kapu egy buddhista templomba vezet. Meglátása szerint a mű a japánokat és a szamurájokat a nyugati és az európai sztereotípiák alapján mutatja be. Megemlítette azt is, hogy Kurosawa alkotásai sokkal valóság hűbbek, ámbár még az ő filmjeiben is előfordulnak pontatlanságok.

Középiskolás, egyetemista korában belekóstolt még a karatéba és a judóba is, de azok nem voltak az ő személyiségének, testalkatának megfelelőek. Az a tanácsa, ha valaki harcművészet tanulására adja a fejét, ne féljen kipróbálni többet is, és azt a stílust válassza, amelyik legjobban illik hozzá.

A kenjutsunál – fejtette ki a mester – azért fontos, hogy alapállapotban a kardok hegyei ne érjenek össze, mert onnan még bármi kivitelezhető, ha már kisebb a távolság a két fél között, az egyik nagyon hamar levághatja a másikat. Ha éles karddal gyakorol az ember – ami nagyon ritka még a képzett kardforgatók között is – mindenképpen érdemes elkerülni, hogy a két kard éle találkozzon egy-egy összecsapásnál, mert a katanák nem tudni hogyan viselkednek majd. Volt egy alkalom, mikor az egyik kard egy ilyen tusán szilánkosra tört. Ha csak nem az életünkért küzdünk érdemes úgy irányítani, hogy a katana éle a másik katana lapjával találkozzon. Egyébként az éles karddal való gyakorlás azért is ritka, mert egy igazi katana nagyon drága dolog.

Aki nála szeretne aikidót, vagy kenjutsut tanulni, az megteheti, mert vannak külföldi tanítványai is. Ő is rendszeresen jár Shanghaiba, Dél- és Észak-Amerikába, ám azért egy évben maximum 1 hónapot tölt távol a dojóitól, mert mégis csak az a fontos, hogy otthon minden rendben menjen. Az, hogy idén kétszer is eljön Magyarországra, ritka alkalmak egyike.

Sok kardközpontú harcművészet alapítójáról fennmaradtak legendák, hogy miként küzdöttek puszta „karddal” vadállatok ellen és a győzelmük jelképeként maradtak meg bizonyos technikák a mai stílusokban, de Masuda Sensei szerint ezeket a legendákat nem kell szó szerint érteni.

Az aikidóra visszatérve a mester elmondta, hogy a jo kétkezes használatra jó, de a bokken alapvetően jobb kezeseknek készül és Japánban hagyomány a balkezesek átszoktatása jobb kézre.

Az aikidó kialakulása óta önmagában nem sokat változott, de a technikák mára leegyszerűsödtek, a számuk is jelentősen csökkent, illetve a gyakorlás durvasága is alább hagyott. Régen az izületcsavarások, vagy a dobások nem ritkán olyan hévvel folytak, hogy gyakran keletkeztek sérülések. Ez jó irány a modern aikidóban, de nem biztos, hogy hozzá hasonlóan mindenki egyetért vele. Rúgások ellen pedig azért van kevés védekezés, mert a szamurájok nem igazán rúgtak, meg amúgy is hasztalan lett volna kard ellen rúgással próbálkozni. A rúgásokat a japán harcművészetekbe az Okinawaról származó karate és a kínai stílusok hozták be.

A kata előírt formagyakorlatok összessége, egy eszköz az edzéshez számos hagyományos japán harcművészetben. A kata bizonyított mozdulatok logikai mintája, ami a művészet tanulásának titkát hordozza. A kata gyakorlásán keresztül annak szakértőjévé válunk, és mikor mozdulataink spontánná és hatékonnyá válnak, az lesz a waza (természetes mozdulat, művészet/technika). De a kata nem egyenlő a wazával.

Tudjuk, hogy a matematikai képletek mindig a helyes választ adják, de mindenekelőtt 3 dolgot kell tudnunk:

1. Melyik képletet használjuk?
2. Mi a helyes képlet?
3. Hogyan alkalmazzuk a képletet különböző problémákra, amire az adott képlet való?

Az aikidóban a kata a képlet, az eszköz, amit arra használunk, hogy megtudjuk a választ, és a válasz lesz az (aikido) waza. A waza a kata nem erőltetett, helyes, logikai kifejezése vagy alkalmazása.
A kata mutatja meg a technikák mechanikáját, felfedi a pontot az atemi, a kuzushi, a tsukuri számára, ami szükséges az erőltetés nélküli technika alkalmazásához, ha a körülmények megkívánják. 

Úgy hiszem az aikido különböző katákat használ az oktatási rendszerében, máskülönben egyáltalán nem lenne rendszerünk. Úgy értelmezem, hogy a tori és az uke gyakorlatában az alapmozdulatok kata-mintájúak. Előírt mozdulatok előírt eredménnyel. Az aikido elsajátításának kulcsa, hogy felfedezzük a kata-mozdulatban rejlő racionális értelmet és kapcsolatot, hogy alkalmazni tudjuk egy tényleges harci helyzetben. Az aikido edzésen belemerülsz a formagyakorlatba: lassan bontakoznak ki titkai, míg a waza fel nem fedi önmagát.

A legfontosabb dolog amit a harcművészetekből megtanulhatunk, az a válaszadás művészete - írja a Moosin.net, harcművészetekkel foglalkozó weboldal. Ha jobban megnézzük az indianapolisi erőszakos támadásokat, világosan látszik, hogy azok a pillanat hevében történő rossz választások következményei. Nem arról van szó, hogy akik ezeket a bűncselekményeket elkövetik, rossz emberek; csupán arról, hogy híján vannak az önfegyelemnek és annak a képességnek, hogy megfelelően tudjanak reagálni az őket érő eseményekre.  A legnagyobb hiba, ha nagyon kihívóan viselkedünk, amire a legjobb gyógyír, ha csatlakozunk az egyik általunk preferált helyi dojohoz.

A harcművészetek gyakorlása segít elsajátítani azt a képességet, hogy a kellemetlen helyzeteket méltósággal és önfegyelemmel tudjuk kezelni. A edzések egyik kulcsa az automatikus reflexek fejlesztése. Ez az automatikus reflex nem egyenlő az tudattalan reagálással. Hogy megfelelő reflexeket építsünk ki, pár dolgot meg kell tennünk.

Mindenki a rögzült minták alapján viselkedik egy szituációban, mind a szóbeli, mind a fizikai szinten. Ezek a reakciók természetesek és legtöbbször a legrosszabbak, amit mondhatunk, vagy tehetünk. Ahogy Dr. Thompson – a Verbális Judó megalkotója – mondja: „Ügyeljünk arra, nehogy életünk legnagyobb beszédét adjuk elő, amit később megbánunk.” Amikor a harcművészetek bármely ágát gyakoroljuk, a megfelelő fizikai válaszokat tanuljuk a támadások és kellemetlen helyzetek ellen; ezek segítségével írjuk át a rosszul berögzült programjainkat. Az, hogy gondolkodunk, mielőtt cselekednénk a szóbeli reakciónkat is megváltoztatja. Elkezdjük megérteni, hogy meg tudjuk válogatni a szavainkat és testbeszédünket, mielőtt olyat mondanánk vagy sugallnánk, amit később megbánunk. Meg fogjuk tanulni, hogy a válaszreakció előrébb való a tudattalan reagálásnál és az egyetlen valódi különbség a kettő között, hogy az elsőnél előbb gondolkozunk, mielőtt reagálunk. Olvashatunk a témában könyveket, vagy hallgathatunk előadásokat, de egy dojo tagjaként megvan a lehetőségünk gyakorolni is ezeket a képességeket, ráadásul ösztönző és támogató környezetben.

Ahogy haladunk előre edzéseink során, úgy értjük meg jobban az egészet, fejlesztjük a fizikai képességeinket és elkezdjük kifejleszteni azt, amit az instruktorunk "automatikus reflexnek" hív olyan helyzetekben, mint amikor esünk, vagy gáncsolnak minket. A következő fokára lépünk fizikai fejlődésünknek, így a testünk képes lesz önmagától válaszolni – „robotpilóta” módban –  saját védelmünk érdekében. Ahogy ezentúl cselekszünk, hiába gyorsak és látszólag meggondolatlanok, még akkor is előbbre valóak lesznek a berögzült régi, rossz mintákkal szemben. Az automatikus reflex előre programozott, átgondolt válaszreakció. Ezen képességek gyakorláson keresztüli élesítésével a test és az elme harmóniában kezd dolgozni és a cselekedeteink kevesebb gondolkodást igényelnek majd a „csata hevében”. Ugyanilyen fejlődés érhető el a szóbeli válaszmintáinkban is. Minél többet gyakoroljuk ezeket a válaszokat az edzések során, az alapvető minták és válaszok úgy válnak egyre jobban szokássá számunkra. Jobban fel leszünk készülve a megfelelő válaszra, mint a dühterápiás eszközök alkalmazása, vagy problémák megoldása szinte azonnal anélkül, hogy súlyosbítanánk rajtuk.

A harcművészetek, főként a tradicionálisak, sokkal többről szólnak, mint fizikai képességekről. A technikák fizikai elsajátítása vezethet minket jobb mentális és szóbeli eredményekre. Ne hagyjuk ki mindazt a megszerezhető tudást, amit a harcművészetek nyújthatnak számunkra.

Kötelezzük el magunkat! Fejlesszük ki a saját „automatikus refexeinket”!

Fantasztikus ajándékot kaptam ma edzésen!

Kb. egy hónapja jár hozzám egy autista kisfiú edzeni az anyukájával. Először nagyon zárkózott volt, fejét lehajtotta, ránk sem nézett. Egyszerűen tudomásul vette, hogy míg ő ott kint vár, az anyukája ott edz bent a többi gyerekkel. Később egyre jobban kinyílt. Az előző edzésen már be is jött, igaz, még csak a bemelegítésen vett részt, utána vissza kiült és kintről nézte a többieket.

Ma viszont bejött és végigcsinálta az egész edzést. Részt vett a bemelegítésben, a játékban (kígyó-fogóztunk), utána gyaku-hanmi katate-doriból csináltunk irimi lépéssel technikákat - sumi otoshit és tenchi-nagét.

Még sohasem találkoztam autistával.

Furcsa volt, hogy amikor rátettem a kezem a kezére, vagy vállára - ahogy más gyerekeket is ki szoktam igazítani technika közben - hogy azonnal odanyúlt és lesöpörte a kezem. Ahogy haladt az edzés, egyre kevésbé zavarta ez.

Az edzés végén utolsó gyakorlatként leültünk egymással szemben seizába és a kote-gaeshi rávezető gyakorlatot csináltuk. Megfogtam a combjára tett kezét, felemeltem, rátettem a másik kezem, levittem a tatamira, majd ismét visszaült és visszatettem a kezét. Megcsináltuk párszor, utána csere, oda-vissza.

Egyszerű dolog egy hétköznapi embernek, de nekünk ez fantasztikus előrelépés. Nem zavarta, hogy fogom, nem zavarta, hogy fog.

Csodálatos edzés volt! Ő megtanult valamit és megint "megtanított" engem is egy dologra, amit már O-sensei is elmondott nekünk a halála előtt:

"Az Aikido mindenkié."

Remélem még sok éven keresztül fogunk együtt fejlődni!

U.i.:

Köszönetet kell mondanom a "régi" gyermekeimnek! Példásan viselkedtek, és segítettek mindenben az edzésen! Ez az eredmény nekik is nagyon nagy dicséret! Sokkal nagyobb jutalom, mint egy-egy jól sikerült technika! Köszönöm a segítségetek!

Azt hiszem egyetértünk abban, hogy a harcművészeteket leginkább a filmeken keresztül ismertük meg - legelőször. Biztosan mindenki látta a Részeges karate mestert (aki ugye kung fuzik) vagy a Sárkány Útját esetleg az Amerikai Ninja-t :D Meg még sorolhatnánk. Az amerikai Black Belt magazin összeállított egy top 20-as listát minden idők legnagyobb harcművész filmsztárjairól, amit mi most jól megosztunk veletek. A lista abszolút szubjektív és inkább az old-school arcokat tartalmazza. A filmcímeket meghagytuk angol nyelven, viszont mindegyikhez raktunk IMDB linket, ha valaki utána szeretne járni ezeknek a gyöngyszemeknek.

Nagyon sok szempont alapján lehetne listát gyártani, akár évtizedekre lebontva, mindenesetre ez a felsorolás a múlt és a jelen sztárjait is igyekszik figyelembe venni. Íme:

20. legjobb harcművész filmsztár: David Carradine

Összesen két amerikai színész van aki nagy hatással volt a harcművészetekre a Nyugaton. Bruce Lee volt az egyik - vele majd később foglalkozunk - és David Carradine a másik. Carradine erdetei Kung Fu TV pilotja és sorozata, (ami 1972 - 1975-ig futott az ABC műsorán) az egyetlen olyan sorozat ami igazán megpróbálta bemutatni a Shaolin Templom szellemiségét. A békés életre, gyógyításra és a harcművészetek olyan módon történő elsajátítására helyezte a hangsúlyt, hogy ne kelljen harcolnunk - amire a modern kori tanítványoknak is oda kellene figyelnie.

19. legjobb harcművész filmsztár: Lo Lieh

Wang Li-da néven született Indonéziában, majd 10 évesen költözött Hong Kong-ba. Miután leszerződött a Shaw Brothers Studios-al, ő lett a kung fu filmek legelső nagy gonosztevője - köszönhetően marcona fizimiskájának. A King Boxer című filmmel futott be, ami az első kínai kung-fu film volt amit Amerikában adtak ki, igaz más néven :). Több mint 180 filmben szerepelt - néha 10-et forgatott egy időben... Quentin Tarantino eredetileg Lo-t szerette volna kiválasztani a Kill Bill-hez Bai Mei szerzetes szerepére, de elhunyt mielőtt elkezdődött a forgatás.

18. legjobb harcművész filmsztár: Alexander Fu Sheng

1954-ben született Zhang Fu-Sheng néven. Alexander Fu Sheng, Chang Cheh rendezőnek köszönheti pályafutása kezdetét amikor is szerepet kapott a Police Force-ba (1973). 39 kung fu filmben szerepelt, majd sokkal viccesebb szerepeket vállalt el, ezáltal ő volt a Shaw Brothers válasza a Golden Harvest Jackie Chan-jére. Sajnálatos módon 1983 Júlus 7-én elhunyt egy autóbalesetben miközben az 8-Diagram Pole Fighter-t forgatták. A sors fintora, hogy Bruce Lee házában lakott Kowloon-ban (Hong-Kong) és majdnem kereken 10 évvel később halt meg mint Lee.

17. legjobb harcművész filmsztár: Ti Lung

A wing chun-ban képzett Ti Lung Tan Fu-rong néven látta meg a napvilágot és egész jó szabóként élte a világát amikor is szerepeltették a Dead End-ben (1969) David Chiang-al, akivel számos filmben játszottak együtt. Szupersztárrá a John Woo által (társ)rendezett Blood Brothers-ben (1972) lett. Miután a trio szétvállt, Ti státuszát a  The Sentimental Swordsman (1977) és a The Deadly Breaking Sword (1979) című filmekkel betonozta be amivel a Shaw Brothers egyik örök életű hősévé vált. Bár Jet Li nyerte a Once Upon a Time in China (1991) főszerepét, Ti játszott Jackie Chan mellett a Drunken Master II-ben.

16. legjobb harcművész filmsztár: Wang Lung-Wei

Wang Lung-Wei - több mint 85 filmmel a háta mögött - azon kevés színészek egyike akinek semmilyen harcművészeti háttere nincsen mégis úgy néz ki mint egy igazi mester. Box múltja segített benne, hogy hamar megtanulja a különböző harcművészeti mozgásokat a gyakorlások során. Wang mesterien személyesített meg hűvös tekintetű, kegyetlen karaktereket és nagyszerűen harcolt a képernyőn, így vált erős gonosztevővé és a rajongók kedvencévé. Kötelező filmjei a Three Evil Masters (1980), My Young Auntie (1981) és a Martial Club (1981).

15. legjobb harcművész filmsztár: David Chiang

David Chiang (született Jiang Wei-nian) gyerekszínész volt mielőtt felkarolta őt 1966-ban a Shaw Brothers. Miután szerepelt a Dead End-ben és a The Wandering Swordsman-ben (1969), Chang Cheh rendező bemutatta barátjának Ti Lung-nak, akivel egy nagy marék kasszasikert produkáltak, olyanokat mint a Vengeance (1970), a Duel of Fists (1971) vagy a The Water Margin (1974). A hármast nemes egyszerűséggel elnevezték a Vas Háromszögnek :). Bár Chiang több mint 80 kung fu filmben játszott, a rajongók mégis a hihetetlen Hammer/Shaw Brothers koprodukcióban készült Legend of the 7 Golden Vampires-ben (1974)  szereplő kínai hőssel azonosítják aki Peter Cushing (Tarkin nagymoff a Csillagok Háborújából, hehe) mellett játszott. (Ez utóbbi film azt hiszem megér egy külön posztot a jövőben!).

14. legjobb harcművész filmsztár: Shintaro Katsu

Shintaro Katsut (született Toshio Okamura) leginkább a vak, szerencsejátékos vándor masszőr, azaz Zatoichi megszemélyesítőjeként lehet ismerni, akinek jámbor arckifejezése mögött egy igazi villámkezű kardforgatót találhattunk. 1962-től 1989-ig, Katsu 26 Zatoichi filmet forgatott, úgy, hogy 1964-ben két havonta (!) jelentek meg részek... Katsu producerként vett részt a legendás manga-alapú Lone Wolf and Cub film sorozatban (aka Shogun Assassin), amiben testvére, Tomisaburo Wakayama szerepelt. A Zatoichi-ből 2003-ban készített remaket Takeshi Kitano.

13. legjobb harcművész filmsztár: Chen Kuan-Tai

Filmes karriere előtt Chen Kuan-Tai tűzoltó volt Hong Kong-ban és emellett 1969-ben a Délkelet Ázsiai és Kínai Harcművész Bajnokságon könnyű súlyú bajnok lett. 8 éves kora óta gyakorolja a kung fu-t és ő volt az első küzdősport bajnok akiből filmsztár vált. Kuan Tak-hing Huang Fei-hung filmjeiben kezdte a pályát kaszkadőrként, majd a Boxer From Shantung-ban (1972) futott be, amelynek John Woo volt a társ rendezője. Chen több mint 80 filmben szerepelt, rendezőként is komoly sikert könyvelhetett el az Iron Monkey-val (1977), valamint komoly kritikusi dicséretet kapott a Killer Constable-ben (1980) játszott szerepéért.

12. legjobb harcművész filmsztár: A Mérges Shaolinok

Az eredeti Shaw Brothers klasszikus (The Five Venoms (1978)) öt (valójában hat) színészeiből alakult “Mérges Shaolinok” csoport a 20 legbonyolultabb fegyveres koreográfiát felvonultató filmben játszott együtt. A színészek a következők: Philip Kwok, a vezető aki általában a jó fiút játszotta, Chiang Sheng, aki a humoráról és páros fegyverhasználatáról híres, Lo Meng, az izomfiú és ököl harcos, Sun Chien, a rúgólábú, Lu Feng, aki leginkább rosszfiút játszott és Wei Bai, aki Tourette szindrómája miatt leginkább a kamera mögött foglalatoskodott.

11. legjobb harcművész filmsztár: Michelle Yeoh

Yang Zi-chong néven született Malájziában és a londoni Royal Academy of Dramatic Arts-ban tanult balettet. Fizikai képességeinek köszönheti a lehetőséget, hogy játszhatott a The Heroic Trio (1992), Wing Chun (1994) és Crouching Tiger, Hidden Dragon (2000) című filmekben. A hong kong-i kaszkadőr szakma főleg férfiakat foglalkoztat, így amikor az olyan híres rendezők mint Ching Siu Tung, Stanley Tong, Sammo Hung, Yuen Woo-ping és Jackie Chan azt mondják, hogy Michelle Yeoh a legjobb kaszkadőr harcosnő az iparban - az mindent elárul a hölgyről. Vicces, hogy nem gyakorolja a harcművészeteket.

Hamarosan folytatjuk, sőt: előbb-utóbb az AikiMag is összeállítja a saját Top 10-es listáját!