Sokaknak okoz gondot: hogyan, miben mossák ki a hakamájukat? Összehajtogatva, vagy csak úgy, bedobva a mosógépbe? Egyáltalán: kézzel mossuk-e, vagy mosógépben?

Az AikiMag segít!

Közszolgálati bejegyzésünket olvashatjátok.

Hozzávalók: mosószappan, vállfa, csipeszek és egy nagy lavór (ha nem mosógépben szeretnéd kimosni, hanem saját kezűleg).

Lavórban: ha nem szeretnéd a mosógépre bízni a hakamádat, tegyél egy nagy lavórt a fürdőkádba, engedj bele hideg vizet és tegyél hozzá valamilyen kímélő szappant (folyós szappan a legjobb).

Fordítsd ki a hakamádat és jól áztasd be, majd körülbelül két percig finom mozdulatokkal nyomogasd át rajta a szappanos vizet.  Ha ezzel megvagy, öntsd ki a szappanos vizet és sima vízben öblítsd ki, szintén átnyomogatva rajta a szappant, amíg ki nem tisztul teljesen. Ne csavard ki, bőven elég, ha a vállfához hozzácsipeszeled és a levegőn hagyod megszáradni.

Mosógépben: fordítsd ki a hakamát. Ezzel megkíméled a külsejét a túlzott dörzsölődéstől. A mosógépet állítsd a leghidegebb fokozatra (ha van: hideg vizes mosás), hideg vizes öblítésre és kézi mosási funkcióra, valamint rövid időre.

Adjál hozzál színes mosóport, a kíméletes fajtából, vagy szappant, eztán kifordítva tedd a mosógépbe. Ha a gép végzett, azonnal vedd ki a hakamát és fordítsd vissza, majd akaszd fel a vállfára. A vállfát hakamástul egy jól szellőző, száraz helyiségbe akaszd ki.

Hogyan akaszd fel a hakamát száradni?

Ez sem olyan egyszerű. A vállfa tetejére is érdemes két csipesszel rögzíteni a gurtnikat, és az aljára érdemes nehezebb csipeszeket tenni, hogy kihúzzák a szárát. Miközben kiakasztod, ellenőrizd, hogy a hajtások megfelelően álljanak és így elkerülheted a tortúrát a vasalással és a vicces megjegyzéseket az edzéseken, mert csálén áll. Tehát a hajtásokat mindig simítsd ki, mikor felakasztod száradni!

Ilyen legyen az alja:

Így csipeszeld a tetején:

Ha megszáradt, elővigyázatosan hajtogasd össze egy tiszta helyen (a nappali padlóján ne, vagy csak akkor, ha előzőleg minden port és koszt feltakarítottál).

Milyen sűrűn kell kimosni a hakamát?

Gusztus dolga. Ha a hakamád teljesen szövet, kimoshatod akár minden gyakorlás után is, de vannak, akik minden második hónapban kerítenek sort erre a műveletre. Az AikiMag javaslata az, hogy - anyagi lehetőségeidhez mérten - vegyél egy jobb minőségű hakamát, bemutatókra és fontos edzőtáborokra, amit ritkán veszel fel. A hétköznapi hakamád hamar ki fog "térdesedni", az lehet valami strapabíróbb anyagból (félig pamut- félig poliészter), hogy jobban bírja.

A következő bejegyzésünkben azzal foglalkozunk: miért jön ki annyi kék a jobb minőségű hakamákból és miként színezi el a fehér gi-t.

(Köszönjük a bestkendo.com tippjeit!)

A szerbek először hívták meg magukhoz Európa leghíresebb aikido-mesterét, Christian Tissier-t, így mi sem hagyhatjuk ki, hogy ne számoljunk be róla.

Június 29-én, pénteken este két órás edzést tart, 30-án, szombaton pedig délelőtt és délután tart egy-egy edzést Tissier sihan.

Részletek a Zumm Aikido Egyesület honlapján.

Mivel Japánba is eljutott, az a nagyon népszerű felfogás, hogy sportoljunk, legyünk egészségesek, ezért  szinte mindenki sportol. Az emberek jó része mindenhova biciklivel jár. Reggelente a parkokban rengetek, kocogó jógázó, vagy tornázó embert lehet látni. Sport központok is vannak, igaz kis területen, és borsos áron. Vannak elit sportklubok, ahol két ajánló levél, és átszámítva körülbelül 2 millió forint tagsági díj befizetése szükséges ahhoz, hogy csatlakozhassunk.

Az iskolák az első évtől érettségiig kötelezően sportoltatják a gyerekeket, és ehhez a feltételek is megvannak. Olyan sportok közül válogathatnak mint a foci, softball, tenisz, tollaslabda, harcművészetek, kosárlabda, kézilabda, röplabda, és még sorolhatnánk. Az iskolák sportklubjai között rendszeresen versenyeket rendeznek, hogy a diákoknak legyen lehetőségük összemérni a tudásukat. Ezek közül a legnépszerűbb a baseball bajnokság, amit a tv is közvetít. Ha már említést tettem a baseballról, akkor ki kell térnem a japán baseballjátékosokra is. Amerikában igen nagyra tartják a képességeiket, jelenleg is több japán játékos dolgozik Amerikában. Ezek az  emberek dollár milliókat érnek, míg Japánból azért kellett eljönniük, mert játékuk, és engedelmességük nem felet meg az edzőknek.

Az élsportolókat a tenyerükön hordozzák. Tisztelik a keményen edzőket, viszont a vereség, és a verseny feladása hatalmas szégyennek számít.

Végül röviden kitérnék a szumóra. Tíz éves korban kezdik képezni az ifjú sportolókat, akik rögtön bekerülnek egy bentlakásos iskolába. Ez az iskola teljesen zárt. Napi tíz óra edzéssel, és sajátos maguk készítette étellel. Így hizlalják őket folyamatosan. Az ételeik általában hússal, és káposztával megrakott egytálételek, mellé sült hús adagok , és rengeteg sör.

Hazai szumó verseny négyszer van egy évben. Annak ellenére, hogy a birkózókat nagy tisztelet övezi, és anyagilag sincs problémájuk, egyre kevesebb fiú választja ezt a pályát magának. A életmód drasztikus változása, és az élettartam megrövidülése nem túl kecsegtető.

Ezen férfiak élete tíz, tizenöt évvel is rövidebb lehet.. Tehát a szumó népszerű sport, de az emberek inkább már csak nézni szeretik, mint csinálni. Eléggé sérti a japánok öntudatát, hogy a jelenlegi nemzeti bajnokok mongolok, és bulgárok.

( Ferber Katalin:Mindenki szellemi kalauza Japán)

Caroline Jongsten holland aikido mester, 1972-ben született, 1994-ben kezdett el aikidózni, mestere Marc Jongsten.  1999-ben szerezte meg első danját, Wilko Vriesman, a Holland Aikikai Alapítvány technikai igazgatója előtt. 2001-ben vizsgázott a második, 2004-ben a harmadik danjára. 2004-ben és 2008-ban Japánban részt vett a Nemzetközi Aikido Kongresszuson a Hombu dojóban Wilko Vriesmannal és Christian Tissier-vel. 2010-ben a Combat Games-en aikido-bemutatót tartott, ő képviselte Hollandiát. 

2006 óta saját dojót vezet, az Aikido Centrum Leiden oktatója, immáron 4. danos és a Holland Aikiai Alapítvány tagja.

Az alábbi videó nem ezért érdekes. Talán nem is azért, mert egy igazi aikido dojónak valahogy ilyen kulturáltan kell(ene) kinéznie. Hanem az arckifejezése miatt - az elszántság ritkán tükröződik ennyire egy fiatal és kedves arcon.

Az aikidóban sokkal személyesebb és közelebbi kapcsolat, kontaktus alakul ki mint általában a hétköznapi életben. Valami a levegőben, valami kettőnk között. Amikor gyakorlunk nem csak harcolunk egymással, hanem érintkezünk egymással, érezzük egymás erejét, érzéseit, gondolatait. - A Mesterem azt tanította, hogy amikor harcolunk, akkor gondolati és érzelmi csere történik. Át kell adni az érzelmeket és gondolatokat a másiknak egy mozdulatban.

Az aikido arra is tanít, hogy máshogyan éljem meg az életem: máshogyan fogjam fel, máshogy lássam és érezzem a körülöttem lévő világot, máshogy viszonyuljak magamhoz. Megélni a világot, megérteni mi az tényleg megélni, mi az hogy látni, mi az hogy érezni, mi az hogy mozdulni, mi az hogy létezni.

Anita Köhler olyan szépen megfogalmazta. Azt mondta, hogy „amikor elgondolkodsz azon, hogy egy nap majd nem létezel többé, akkor nagyon fontos, hogy megkérdezd magadtól, hogy: mi az, amit végre akarok hajtani az életben, mit akarok csinálni, mi a célom, mi a fontos nekem.”
Ezt el lehet magyarázni, és nagyon jól hangzik, de amíg az ember nem érzi át, nem tudja igazán. Az ember rájön, hogy mit akar csinálni az életben, mi az, ami tényleg fontos neki. Így leírva sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint amilyen valójában. Az élethez egy új értelem társul. - Ez talán olyan mint a küldetéstudat.

Tulajdonképpen az aikido nem cél, hanem az élet megélésének egy módja.

Eddig úgy fogtam fel, hogy: tanulok, egyetemre járok, miért? Hogy majd legyen egy jó állásom, hogy el tudjam tartani magam és a családom, legyen pénzem, hogy tudjak utazgatni a világban, hogy elérjem az álmaimat. Hol van az életem? A távoli jövőben!
De az aikidóban hol az életem? Itt van, és épp most történik meg.
Ezt szeretem az aikidóban.

Ne legyünk csak tereptárgyak – tanította a Mesterem, de már nem emlékszem honnan idézte -, legyünk problémaokozók és megoldók. Az aikidóban mindig történik valami, történnie kell, várni értelmetlen. - Ami az életben is így van.

A szamurájok egyik legrégebbi szokása volt, az ellenség lemetszett fejeinek gyűjtése. Úgy tartották, hogy a szamuráj hősiességének ez a legnagyobb bizonyítéka. A hadifoglyok fejét is levágták, vagy kegyelmet is kaphattak akkor, ha felesküdtek a győztes parancsnoknak. Volt még egy lehetőségük az életben maradásra. Az, ha szerzetesnek álltak. A foglyokért való váltságdíj fizetése, illetve a rabszolgaság Japánban nagyon ritkán fordult elő. Nagyobb csaták után több tucat levágott fejet halmoztak fel, a parancsnok táborhelyén.  Csak egy példa. A Vada Josimori féle 1213-as lázadáskor 234 harcost fejeztek le, és tették közszemlére a Katasze folyónál.

A szokás az volt, hogy azon szamurájok fejét akik igen híresek voltak, mielőtt mutogatták volna szépe megtisztítottál, és megfésülték a haját. Ez a szamurájok asszonyainak feladata volt. Háború idején a fejek tisztítását, még a küszöbönálló vereség ellenére is mindig megcsinálták. Erre azért is volt szükség, mert a fejek tisztítása, a harcosok iránti tisztelet jele volt. Azt jelképezte, hogy a győztes képes felülkerekedni a vitéz ellenségen. Ha valamelyik harcos a levágott fejekkel bizonyította hősiességét, urától nagyobb jutalmat kapott. A szamurájoknál rendkívül fontos volt az urukért való akár halálig tartó küzdelem. Érdemeikért pedig jutalmat kaptak. A levágott fejek bemutatása volt ennek a szokásnak az egyik legdrámaibb megnyilvánulása.

( Stephen Turnbull: Szamurájok )

Május 19-20., Budapest , Asai Katsuaki

Május 31-Június 03, Horice, Koji Yoshida (BA)

Június 10. Csömör, Nyári Aikido Nap (Molnár Csaba)

Június 16. Budapest, Tanto tábor (Janik Zsolt)

Június 29-30., Christian Tissier, Belgrád, Szerbia

július 30-Augusztus 5, Balatonfüred, nyári tábor Matti Joensuuval

Augusztus 6-11. Balatonboglár, Nyári Aikido tábor (Plagány Zoltán, Csák Gergely)

Augusztus 09-12, Békéscsaba, Kobayashi Hiroaki (MKDE)

Augusztus 20-26, Balatonkenese, MAAE Nyári edzőtábor

Szeptember 15-16. Budapest, Takashi Kuroki

Október 19-21. Budapest, Kaname Ariga

2013 Január 5. Budapest, Christian Tissier

(Köszönjük Németh Ferencnek, hogy összeszedte!)